Spanyolnátha művészeti folyóirat

Sütő Csaba András

Bécike, a hurráhurrikán és az időhúzás

I.

 

Ekképp morfondált Bécike szondázott,

mumifikált, újravéleményezett testtel:

 

(az iskolából hazafelé jövet)

 

„Még az öreg halász és a henger is bekövetkezhet.”

 

Mosolygott a bosztohó szókokozta mazsolás kalácson

 

(merthogy igen művelt lett)

 

„Heming's way on a football pitch,

avagy: Gyerekek! Gyertek le a fürű!

Különössen a kapu elű, mer' kitapossátok a gyöpöt!

Hát még a strategóriát se beszéltük meg!”

 

(az élet jégszáraz vermén korcsolyával átkelt)

 

II.

 

meghallgatta még, mint szólította fel Jenőke aktusra Balázskát a buszmegállóban

 

A TANÓRÁN  

 

                        — A görögök kultivázták a férfiszerelmet, értsük?

 

HAZAFELÉ

 

Jenőke:            — Ma a görögökről tanultunk, értsük?

Balázska:         — Értsük.

 

III.

 

Hagyta hát őket (mert a férfiszerelmet kultivázni kell);

s minthogy magára maradt és váratott a busz magára,

gondolt — arcán félmosollyal — egy neki tetsző szüzleányra.

 

(Neki legalábbis. Oly korban éltem én e földön…

s oly korban éltél te is; gefällt, gefällt dir nicht)

 

s az egész hóka-móka maratoni versennyé száradt

bedurrant lábbal a Tympanon téren gondja ekképp áradt:

 

just try to walk

in my running shoes

try to climb the hilltop

the valleys are damned

 

átkozott árok mégis belevágok hagymát répát

a levesbe az eljövendő évek keresztje keresztbe tör

megesszük felesbe remélem… felesbe

 

s tett még hozzája széptestű újlatin szavakat

druidarúnáit magasztalta sok égtáj felé:

 

Try to run for my female mamut

try to brake my burning wheels

 

if fortune looks with her cyclopidical eye

it's opening time opening time

 

Így utazott Bélafijú szerelemben, gondban,

osztozkodva mások koncán földi vigalomban

reggeltől délutánig véres, elvágott torkú buszokon.

 

VII./A

 

dobog a regressz szív

here pounds the regress heart

álomba z

              u

                 h

                    a

                      ntában

EKG-grafikon villog

vöröstelkedő csíkot húz a regressz-ív.

 

IV.

 

Lót-fut.

Tuf-tól.

Tar-tüff.

Piff-püff.

 

Az órának annyi, minek csörgött

felrángatott ruhadarabok

— óradarabok, percek —

egyszervolt csók a rohadt, digitális, sunnyogó ketyegőnek.

 

Kuß-kuß

Kuss-kuss!

Hang — csend (a falon)

 

Vagy bármi más.

 

V.

 

A fontos sörök délutánján natürlich-et okozó

napfény alatt múlatta Bécike az időt.

 

Testét előre-hátra himbálta, beszállt az idő

denszülni az ad hoc-jelleg himbálba;

a régi diavetítőről elszállt az orrkatlanból

kiromboló levegőtől a por, és az ikonok

végsebes — gyanús — gyorsan

 

szöktek a szembogarak elé: libasorban.

 

látta magát amint buszon ül fontolóra veszekszik

a tehenek védőszentjével; főtitkár MUÚval

magát pőcsikhez hasongatta,

ki ingyen utazik az állomások között

(fontos, lényeges söröktől körülbástyázva)

eszébe jutott a kettes és az egyes szorzótábla

és vére az ecceregyre száradt rágyújtott

átszállásnál az aktuális eccálblázra

 

a hengert tologatta magát a sors elé befogta

(feudum, iobagiones castri, borona zvigasság)

 

eléberzenkedett a lustának színlelt várakozás

a fúriaként űzött nagymutató a kisebbiket visszarántva

s belül a rugók között a rakoncos, terhektől

rakott túlcsordult vérvödör úgy kalapált,

amíg a busz megállt

 

az ajtók sziszegve nyíltak fújtató táj-fun

kaucsuk barázdálta öröm

előszaladt belőle szédelegve

a szomszéd ülésre leült

 

míg a látni vágyott ismeretlen ismerős lábai

gyanútlanul, halovány balsejtelemmel

a barna búfe(le)jtő kutak csapdájától zárva

előbb az első, majd a másik, következő lépcsőre szálltak

(közben elindult)

enyhén imbolyo(n)gvavettirányt;

nagyot szipákolt a tüdő

kiszűrte az összesmásik illatot

megfürdött aznapra, vászonzacskókba gyűrte,

agya felső fiókjába az egész jelenést

 

(villanásókapanagyharangposztromantika)

extra fityiszt virított a rosszkedvnek, az hovatovább hátrált

és a meseláda fedelét aznap éjjel új bábokkal tömte ki valaki

 

VI./A

 

A porbafingók hazamentek

és bekebelezték a maradék

narancsszörpöt cseresznyével

 

és az álom tarka pillangóit

kergette a leglelkes ebként

 

Bécike

 

feje fölé tölcsért taposott a szilvaízű kéktalizmán

és suttogott és fújt üvöltve tombolt

orrorkánná hízott                                a hurráhurrikán.

 

VI/B.

 

Nincs semmi baj, súgták az örökmozgó lombok;

lehullunk majd, s lesz avar, de addig egy nap a világ,

újabb egy, amíg vagyunk — csápol a szél és eltakar.

 

VII./B

 

döcög a rohamsisak sturm kommt und die wölken

wollen die fre(a)uenfeld sich bequelen sich bequelen

da hat man eine große Idee rohan mint riadt telivér

mögérkezik sajdult szívvel egy apró bogár

öngyújtótól félve búj' és búg ha simogatják

de szólni sem tud utcán kézen fogva ha mennek

s nem éri fel lábujjas ésszel a rőtvérű menyétmeggyet

 

VIII.

 

--- néma és hallgatja sok-sok ág, napokon át, heteken át ---

 

I am not tall. Problems are high.

 

it echoes in my mind

 

flames are high problems are high blames are high

on the fields of brave field of light fields of love

humming love 'till doomsday makes

 

C . L . O . S . E .