Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

A Jungle, a Dubstep és hát a Braindance is

A Jungle (dzsungel) a '80-as és a '90-es évek egyik legagresszívabb és egyben legegyedülállóbb tánczenéje. Mondhatnánk, egy magányos ág a zenében, gyors és rendkívül összetett ritmusképletekkel dolgozó, minimalista, strukturalista irányzat. Gyors és erőteljes, ahogy a Techno keményebb vonulatai, vagy ahogy a Booty és a Dirty South, a Hardcore-ról nem is beszélve.

A Jungle alapvetéseit már a '70-es években lerakták. A technológia a '80-as években vált szélesebb körben elérhetővé, egyáltalán: népszerűvé a dalszerzésben, a gép alapú zene több irányból és irányba közlekedett, és ahogy az lenni szokott, minden mindennel összefüggött.

Akkoriban a Dub különösen mély, mondhatni, elmélyült dobalapjait, repetitív, tiszta groove-jait már szinte teljesen gépekkel játszatták. A stúdiókban megjelent a kompresszálás, a boost (egy bizonyos hangtartományt, általában a mélyeket felerősítő effekttípus), és persze a 808-as és méginkább a 909-es előre kikevert, impresszív és agresszív dobhang-gyűjteménye. A Dub — röviden — nem más, mint a klasszikus Reggae (Rocksteady, Ska) lecsupaszított, instrumentális változata rövid, ismétlődő dallambetétekkel, és azzal az olyan jellemző panoráma késleltetés-effekttel (LR delay), amitől — természetesen — elszállunk, valahol a fű és a csillagok között érezzük magunkat, félúton.

A dub alapjelentése a zenében: még nekünk is volt 2 kazettás Akai magnónk, amin a dubbing valójában a másolást jelentette, nem is sok évvel ezelőtt. A konkrét médiumról médiumra (pl. kazettáról kazettára) másolást később szabadabban értelmezve használták egy már létező szám kiválasztott rövid szegmensének (pl. tisztán, elkülönülve megszólaló groove-jának) egymás után másolására is. Az így készült, akár több perces hanganyag tulajdonképpen egy monoton ismétlődő formula (mondjuk ki: zene) volt, amire élőben szövegeltek az MC-k. A fellépéseken ezt a repetitív alapot egy bakelitlemez két példányával is el tudták érni, ahogy ez a Zajzószer Hip Hop-részében részletesen olvasható.

Az elektronikus Dubból (tehát figyelem, nem a klasszikus, elektroakusztikus irányzatokról van szó!) a '80-as évek közepéig mellőzték az énekhangokat. Épp elég volt hallgatni a jamaikai Dancehall-nótákban közreműködő félig rappelő (toastoló, chattingelő), félig éneklő sztárokat, az angol „gépi” verzió producerei (Mad Prof., Jah Shaka, Scientist stb.) inkább mellőzték őket… Egészen a Raggamuffin music megjelenéséig úgy tűnt, hogy nem lesz keveredés, a gépek gépelnek, az MC-k, a rapperek a Hip Hop- (illetve House-) oldalon maradnak. Nem így történt.

 

A '90-es évek legelején a londoni partiélet egyik legnagyobb és legmenőbb klubjának, a Rage-nek akkori rezidens dj-i, főleg Fabio (aki '88-ban már Chicago Houset játszott ott) és barátja, Grooverider, a Rave-korszak (a Hardcore) kereskedelem-orientáltsága láttán új irányvonalak mentén kezdték pörgetni a lemezeket. A Hardcore technoid alapjait felgyorsították, majd „hátranyúltak”, és leporolták a régi Dancehall és Ragga lemezeket, hogy az egészet egy zenévé gyúrják össze. Ekkortájt kezdték ezt a kevert műfajt először Jungle Technonak hívni, nem kevés rasszista felhanggal és éllel utalva a dzsungelből előkerült fekete, reggae behatásokra a zenében. Ugyanakkor a Jungle — és ez sokkal fontosabb — a ritmusképletek bonyolultságát is hangsúlyozza, hiszen a tört és gyors ütemek néha felfoghatatlanul sűrű „hangerdőt” képeznek ebben a stílben.

Nos, ez megosztotta a Ravereket, egyik felük képtelen volt erre a gyors és összevisszának tűnő muzsikára táncolni, a másik fele a társaságnak viszont nagyon élvezte, s persze gyorsan ki is találta, hogyan is kell „ropni” rá: le kell felezni az ütemeket, és nem az ütemegyre, hanem a párosakra dőlni vagy libbenni. Mire '93-ban a Rage klub bezárt, az új őrületet kiélvező Junglistokra már „építeni lehetett”, a Jungle pedig átszakított néhány gátat. A Dancehall-imádó „fekete zenének” titulált új stílus egyszercsak sok „fehér” angolt is érdekelni kezdett, a populáris House-tól elzárkózó, sötétebb és egyben izgalmasabb zenékre nyitott, fiatal brit közönség venni kezdte a lemezeket és a lapot.

 

A Drum and Bass frázist már évekkel a zenei irányzat megjelenése előtt használták a londoni kalózrádió-szcénában. Főképp a UK Radio 1 R&B dj-je, Guru Trevor Nelson, aki a mélyebb, erőteljesebb basszusszólamú Funk nóták meghatározására alkalmazta elsőként. A másik nagy londoni kalózrádió, a Kiss FM, már a '80-as évek legvégén így fogalmazott beharangozóiban: „Drum and Bass style on Kiss” (Dob és basszus stíl a CsókRádión :-)).

Kicsit később a D&B egyre inkább távolodni kezdett az eredeti, húzós Jungle-témáktól, mindinkább látszott, hogy a producerek és a dj-k egy „intelligensebb”, jazzesebb, modernebb ritmuspatterneket használó vonulatot igyekeztek megteremteni. Mármint az egyik felük. A Drum and Bass nyitott a pop felé, egyre szélesebb táncközönséget akart megcélozni, jöttek a szépséges szappandallamok, jött a pörgős Jump Up és a funkos Liquid, sejj, táncoltak is rá a klassz csajok, ikszeltek rá a srácok…

A mérgesebb és zárkózottabb producerek pedig mit tehettek volna, mérgesebb és zárkózottabb dzsungelt akartak írni — így hát a másik, szintén erőteljes, de egyáltalán nem populáris ágazás a Darkcore-on keresztül vezetett a Techstep felé.

Na, igen, akiknek nem volt csaja, biztosan Techstepre táncolt, akinek meg volt, az — kénytelen-kelletlen — a Liquid-bulikon ugrált… Így volt ez egészen a Dubstep megjelenéséig…

 

Tehát akkor merüljünk alá:

 

'90 körül járunk tehát, amikor a Jungle életre kel. A Kickin' és a Shut up & Dance kiadók a Breakbeat, House, Hip Hop stílusok mellett Dub és Reggae alapú zenével barátkozó producerek lemezeivel is foglalkozni kezdenek, kiadják többek közt a The Scientist Exorcist és a The Bee c. nótáit. Dj Hype a Phantasy FM-en keveri össze a Breakbeat és a Hip Hop lemezeket, Mickey Finn megcsinálja a Bionic Man című számát, és 1992-re a Hardcore Jungle (vagy Jungle Techno vagy Oldschool Jungle) hangszólói nekifeszülnek a hallgatóság füleinek.

Ebben az időben a Jungle és a Hardcore (Rave) még összekeverhető, de egyértelmű, hogy a Hardcore az akkori 4/4 ütemeket alapul vevő populárisabb irány felé hajlik, a Jungle pedig a törtütemeket részesíti előnyben.

Johnny Jungle kiadja a Johnnyt, Johhny L pedig a Hurt You Sot az XL Recordingsnál, a törtütemű Jungle egyértelműen elválik a Hardcore-tól. Ekkortájt a 4Hero, LTJ Bukem, Grooverider, Dj Hype nevei fémjelzik az első dzsungel lemezeket.

A Jungle elhatárolódik, marad a Breakbeat-vonalon, '92-93 környékén sorra nyílnak (illetve alakulnak át) a brit klubok és heti rendszerességgel játsszák az új ritmusokat, a Roast, Roller Express, Telepathy, a Desire köré szerveződő bulikon már ezrek ugrálnak esténként. Wax Doctor húzósabb basszussal kedveskedik a nótáiban, Andy C kihozza örökzöld slágerét, a Valley of the Shadowst, Ed Rush a Darkcore hangvételű Bloodclot Attackot, LTJ Bukem pedig épp megismerkedne az ékesen szóló Ambient hangzással. Nem elfeledni: az 1990-ben, Rob Playford által alapított Moving Shadow is feltörekvőben, az Omni Trio, a Deep Blue, a Hyper-On Experience négy évre rá az élvonalba röpítik a kiadót.

1994 tehát a Jungle éve. Rengeteg klub mindennap ezt nyomja, az AWOL (A Way Of Life), a Jungle Rush, Jungle Fever, Thunder And Joy, Roast And Trust megállás nélkül. Ekkor kerül előtérbe a Ragga basszus és a raszta vokál is, a Dream Team (Bizzy B és Dj Pugwash) Yeah Man slágere 4 hónapig listavezető a kalózrádió-sikerlistákon. Dj Hype, Dj Zinc és Pascal Ganja néven labelt alapít, ami nem is soká fő kiadójává válik az irányzatnak.

A Kool FM az egyik legfontosabb, nagy hallgatósággal is bíró Jungle-adó lesz, Krome and Mr. Time kijönnek a The Licence-szel, ami persze meg is őrjíti a tánctömegeket, főleg, mert Papa-Levi & Saxon Sound egyik korábbi slágeréből keverték ki.

A London bázisú Jungle-hangzás egyre populárisabb lesz, egyre több kiadó alakul a témakörben, pl. a Reinforced, Photek Rec, Certificate 18, Prototype Tearin Vinyl, Ganja Kru stb. Dj Rap kiad egy Raggás nótát, az Intelligent Womant, míg Dillinja egy kellemes trackkel rukkol elő, Sovereign Melody címmel.

És még mindig '94-ben vagyunk. Kijön a Fantazia Takes You into the Jungle (a válogatás szerzője Fantazia) és a Jungle Mania Telstartól. A Telepathy klub soha nem várt számú embertömeget táncoltat meg éjjelről éjjelre. Ekkor már több producer is kísérletezik olyan új technikákkal, dobhangokkal, effektekkel, ami az egyébként is népszerű Jungle-hangzást frissebbé, naprakészebbé teheti. LTJ Bukem, Fabio, Doc Scott, Grooverider, Photek, Dillinja — nagy nevek munkálkodnak ezen, olyan akusztikus élményeket keresve, amelyek végül a Drum And Bass megszületését segítik elő.

1995 − a „Roller tune" éve. A fogalom nem más, mint a Jungle és Hip Hop tökélyre vitt keveréke. P-Funk (aka Pascal) „kigurul” a P-Funk Erával, Dj Krust Set Speedje és az Angels trackjei, vagy Firefox Bonanza Kidje egyértelműsítik, hogy bár a Jungle atmoszférája ugyanaz maradt, valami mégis változott, mélyült és: elüzletiesedett. Goldie Timless című lemeze 150 ezer példányban fogyott Angliában, ennek örömére meg is alapítja a Metalheadz kiadót. Dj Dextrous (Jamie Spratling) itt árulja el, hogy valójában ő nem is „az a” Dj Dextrous (Errol Francis), aki Ruff Quality Recordingsnál hozta ki a Ruffneck Biznizz című albumát, hanem ő J Majik, aki a Planet Earthnél jelent meg először. Amúgy Goldie remek producereket állított maga mellé, többek közt Doc Scott, Dillinja, Photek, Peshay, Lemon D is nála zenélt abban az időben.

'95-re tehát a Jungle-érzés kimerülőben, helyesebben a dj-k és a producerek addigra szinte teljesen bekerültek a megélhetési zenélés világába, az üzlet rátette a kezét az egészre. Az AWOL és a Roast bezárt, talán még a DLB klub üzemelt, ami addigra szinte csak a dzsungelből kereste a kenyerét.

Egy évre rá már világos lett, hogy a Drum and Bass levált és továbbfejlődni készül. Grooverider kitalálja a Hardstepet, a Techstepet meg a legtöbbek szerint a No U Turn c. válogatás előadói találták fel, ami nem igaz, mert az Emotif Record (a S.O.U.R. utódja) '95-ben kiadta a Techsteppin' című lemezt, ami gyakorlatilag definiálja is az alág stílusjegyeit. Részletkérdés amúgy. A No U Turn lemez (a No U-Turn labeltől) ide citálható alkotása a Ray Keith klasszikus Terroristja, acides, analóg basszussal és 4/4 alapú technoid ütemezéssel. Na jó, Techstep előadók még (mármint azt is adnak elő): Konflict, Bad Company, Ed Rush, Optical stb.

'96/97 fordulójára a dzsungel-atmoszféra leülepedett, beszívta a föld, és ráhullott a hó. Helyette még több új alág szilárdult meg: az Intelligent Drum & Basst (ami később elnyerte az Atmospheric jelzőt) a Bukem istállóban kotyvasztották Ambient/Jazz elemekből; a Darkstep egyenesen Grooverider fejéből pattant elő; az Experimental — ahogy minden zenei műfajban — megmaradt az undergroundban, ahol a meghatározhatatlan és behatárolhatatlan zenei irányzatokra jobb híján ráhúzzák a „kísérletező” jelzőt. A Logical Progression nemzetközi hírű bulikkal kedveskedik világszerte, mialatt a Good Looking Rec gyakorlatilag a csőd szélére kerül. Adam F kijön a Circles-szel, a Valley of Shadows (vagy, ahogy sokan ismerik: 31 seconds) Origin Unknowntól újra megjelenik… Szóval zajlik az élet. 1997-re a House-orientált klubok is kezdik bookolni (előjegyezni) a Drum and Bass dj-ket, a Ministry of Sound nightklub is rendez efféle bulikat. Hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy mindenhol (Angliában — na, de nálunk, Mo-n is sok helyen) ilyen zenére táncolunk!

(Budapesten persze kicsit később, 2001-től a Kopaszi-gáton üzemelő West Balkánban lett igazán sikeres a Rewind, az egyik legfontosabb Drum and Bass partiüzem, Palotai és Cadik rezidenssége alatt.)

Roni Size megalakítja saját kampuszát, a Reprazentet, Dj Die, Suv, Krust közreműködésével. A Brown Paper Bag a Share The Fall után még ebben az évben hatalmas sláger lesz, kiörökzöldül. Közben LTJ Bukem Blame-mel karöltve nekiáll a Logical Progression 2 szervezésének, a Techstep pedig az év nagy stílusfelfedezettje lesz, mindenki ilyet akar csinálni, Jonny L és Dj Krust is letesz valamit az asztalra.

Az Amen Breaks, a Jungle alapütemei lassan kivesznek a legtöbb nótából, utolsóként talán a Lydd Airportbéli rendezvényen szólalnak meg nagyközönség előtt Jungle nóták. Na jó, ez sarkítva igaz csak.

'97-ben még mindig vannak új törekvések, új kiadók, akik kiássák a hó alá rekedt Jungle ütemeket, és unikummal itatják, mesterséges lélegeztetőre kapcsolják. A Juice, a Splash, Back 2 Basics, vagy a Second Movement kiadványai, MTS Hard Disk c. nótája, New Concepts 14.98-a és persze Dom & Roland munkái azért kitűnnek és szépen csillognak.

1998-ra aztán minden újra együttáll, az eltartások, széthúzások lassan megszűnnek, az Amen visszatér, az új labelek, mint pl. a True Playaz, a Frontline, a Timeless, a Dread vagy az előbb említett Juice és Splash a piacra dobják a jobbnál jobb új slágereket… A Dom & Roland Frozen remixe és Dj Ron Future Dubwise EP-je tarol.

 

 

[lap]A Jungle mostanság

 

Ebben az évtizedben egyre inkább összemosódott a Drum and Bass és a Jungle fogalomköre, még maguk a „Junglist”-ok is zavarba jönnek, ha meg kell határozniuk, mi micsoda és mi meddig mi. Egyes elmélkedések szerint egyszerűen történeti különbségről beszélhetünk, a Jungle régebben, a D&B meg újabban keletkezett. A Jungle-t ezért inkább Jungle Technonak kéne hívni (mert akkor így hívták), a „sima” Jungle pedig voltaképp a D&B. Mások szerint a Jungle valójában a Ragga Jungle rövidítése és Drum and Bass alága.

A tények szerint így áll a helyzet:

- A Drum and Bass egyetlen ütemösszesként (groove) kezeli a dobokat (percussions) és a basszusvonalat (bassline), ezzel szemben a Jungle kifejezetten különválasztja őket. (A Jungle-ben a basszus háttérbe szorul, sokszor csak „névlegesen” van jelen, kiegészít, illetve külön hangként dallamot játszik. A Drum and Bassben masszívan az ütem része.)
- A relatív egyszerűbb tört dobütemek a Drum and Bassben kevésbé komplexek (és lényegében a 2-Step ütemből generáltak) a Jungle-ben használt Amen-Breakkel szemben.
- A Ragga vokál használata a Jungle-ben fontos eleme a mostani zenéknek.
- A Jungle a '90-es évek legelejéhez kötődik, míg a D&B létrejötte későbbre, az évtized közepére datálódik.

A mai Drum and Bass/Jungle producerek, mint például a Roni Size Reprazent, Ed Rush, Bukem, Potential Bad Boy, Digital, Total Science, Goldie, Optical már a '90-es években előkerültek, és azóta fej fej mellett dolgoznak, adják ki a lemezeket. Shy FX a modern hangzású muzsikáját Ragga vokállal egészíti ki, és a True Playaz kiadó is főleg ilyen stílusú D&B-t perferál a kiadványaiban.

 

A 2000-es évek legelején (vagy még inkább '98-ban) Fabio kijött a Liquid Funkkal, amit az ezredfordulón a Creative Source label által azonos címen kiadott válogatás legitimizált, mármint az új alműfajt, ami valahonnan a House hátsó ajtaján át emelt ki és épített össze a Drum and Bass-szel, és ami 2004-re olyan népszerű lett, hogy az csak na. Új labelek épültek rá, például a Hospital Rec, a State of the Art és olyan producerek, mint High Contrast, Calibre, Solid State, London Electricity stb. Azzal a kitétellel persze, hogy igen, tudjuk, Alex Reece és Bukem voltak a nagy elődök, akik megalapozták az egész létjogosultságát.

A Jump-Up (vagy viccesen Clownstep) az évtized közepén ugrott elő a sapkából, gyors, ugrálós, egyszerű és pörgős, Dj Hazard, vagy Clipz gépeiből és lemezeiből.

A Drumfunk (Edits vagy Choppage) is a 2000-es évek elején indult útjára, főképp annak folyományaként, hogy egyes előadók élőben improvizáltak breakütemeket egy-egy grooveboxon, drumkiten, a házilag kevert hangjaikat a helyszínen kevergették komplex groove-okká.

A Drum and Bass élőben is megszólalt, Red Snapperhez és Reprazenthez hasonlóan a London Electricity, a The Bays, Keiretsu, Goira, Step 13 hozta a hangszereit és csinált live showkat, újra és újra lázba hozva a közönséget. Itthon többek közt az Ez a divat zenekar koncertjeit táncolhatta végig a közönség, élő dobokkal, szintivel és szaxival, no meg kafa női vokállal.

A Breakbeat Kaos label fókuszált mindinkább az élő hangzásra, és hát ne feledjük a most épp csúcson lévő Pendulum muzsikáját sem!

 

 

A Dubstep

 

Merthogy akármit is magyarázunk, az világos, hogy ez a 2000 körül útjára indult új őrület ugyanannak az érzésnek a folytatása, újraélése, mint amit a '90-es években a Jungle és a Drum and Bass hozott. Eltelt azóta pár év, felnőttek generációk, de, ha elmegyünk a Corvintetőre szerdán egy Rewindra, és meghallgatjuk 11-től Cadik szetjeit, ugyanazt fogjuk érezni, mint 16-20 évesen éreztek 1997-ben az akkori angol fiatalok a londoni Rage klubban vagy mi a Kopaszi gáton. Ez tutkó.

A UK Garage szcéna egyes követői, producerei a Breakbeat alműfaj 2-Step Garage után tovább gondolkodtak, mit lehetne, mit lehetne belekeverni, mit mivel lehetne keverni, és eszükbe jutott (még inkább ott álltak a táncparkett közepén egy vodkával a kezükben) egy Jungle bulin, és rögtön hazarohantak és elkezdték csinálni. Minden mindenre hatással van, ezt már kitalálhattuk, a zenében a House dj-k kimennek este egy Techno bulira, nem feltétlenül hallgatnak éjt nappallá téve House-t, másrészről újításra, előrelátásra is mindig szükség van, a táncoslábú kiscsajok felnőnek és gyereket szülnek, a dj ott marad meglőve és egy lecserélődött közönséggel a nyakában… Szóval a lényeg: a kezdetben készült Dubstepek sötétek, experimentálisak, instrumentálisak voltak, egyfajta Dub-remixei ismert 2-Step nótáknak, kellemes áthallással Breakbeatből vagy a Drum and Bass sötét mélyéről, és a kislemezek B-oldalára kerültek. 2001-ben egy vállalkozó kedvű klub, a Forward>> (Londonban vagyunk természetesen) játszani kezdte ezeket a muzsikákat. Magát a fogalmat 2002-től használják, amikor ezek a Dub-remixek még inkább különváltak az eredeti 2-Step hangzástól, illetve a producerek saját nótákat is gyártani kezdtek ebben a stílben. A Forward>> rezidensei közt olyan nevek bukkannak fel, mint Hatcha, Youngsta, Kode 9, Zed Bias, Oris Jay.

2005-re az internet tele lett ingyen letölthető Dubstep mixekkel, szetekkel, a Dubstepforum, a Barefiles letöltőoldal és olyan blogok, mint a Gutterbreakz, rendszeresen hozta az újdonságokat. A The Wire magazin és az internetes Pitchfork Media szintén híresztelni kezdte az egyre inkább népszerű zenét. Ennek hatására 2006 januárjában a BBC Radio 1 is műsort indított Dubstep Warz címmel.

 

A Dubstep alapvetően szinkópákból, tört dobhangokból álló ütemrendszerrel készül, általában 138-142 bpm-en, de ritkásabb groove-okat használ, s emiatt lassúnak érezzük. Ennek folyományaként érdekes tripletek (3-as hangzatok) is megférnek benne, és gyakran használnak benne pörgetéseket, duplázásokat, amitől hirtelen felgyorsulunk, farunkat tekerve rohanunk a táncparketre.

A másik fontos jellemzője az Oldschool Jungle-ból átvett erőteljes szubbasszusok (nagyon mély hangok J) használata, ami egy jó hangcuccon kirezgeti a vesénket is.

A tempó a fentiek miatt gyakran kettéválik, értelmezhető az eredeti 138-140 körüli bpm-en és lefelezve, 69-70 bpm-en is, ez a fura kettősség rengeteg zenei manipulációra ad lehetőséget, amit a fiatal előadók előszeretettel ki is használnak, többek közt a mára elsztárosodott Skream vagy Benga is.

Egyes úttörő producerek, mint pl. Kode 9 és a Horsepower Productions gyakran mellőzik a húzós basszusvonalat, amitől a zene elmélyültebb, Ambientes, elszállós lesz, amire remekül hangzik a filozofikus hangvételű szövegelés.

A Dubstep mára annyira megtetszett mindenkinek, hogy fontosabb Hip Hop producerek álltak össze például Bengával, illetve Drum and Bass dj-kel, hogy meglovagolják az újonnan érkezett bevételi lehetőséget.

Na, mindegy. Az biztos, hogy a The Wire magazin címlapján 2009 májusában Kode 9 virított, a New York Times pedig magáról a műfajról cikkezett szeptemberben. 2009-ben. Tehát most.

 

Forrás: http://whatismatt.com, http://www.globaldarkness.com, Kingsley Marshall, www.techno.de, http://techno.org, www.ishkur.com, www.encyclopedia.com

 

 

 

Braindance

Meghatározó egyéniségek

 

Richard David James. Ezzel valójában lefedtem az egész alműfaj fogalomkörét, talán még hozzátehetném, hogy Warp Records. Ok, ez nem mindenkinek mond sokat, gondolom, vannak köztünk olyanok, akik nem rendelték tízszámra az új és régi AFX, Autechre, Squarepusher, Tobin albumokat, na, azoknak itt egy kis áttekintés:

1989-ben Richard D. James találkozott Grant Wilson-Claridge-dzsel, aki látta őt zenélni egy cornwalli kisváros pubjában. James magnókról keverte saját nótáit, képtelenségnek tűnt, amit összemixelt. Nem sokkal később, '91-ben ők ketten megalapították a Rephlex Recordsot, ahol először használták a Braindance frázist, nagyjából ezzel a definícióval: olyan műfaj(csokor), ami az összes más műfajból (tradicionális, klasszikus, elektronikus, modern stb.) és azok alcsaládjaiból kinyeri és felhasználja azok esszenciáit, vagyis a legjobbakból készíti el az összlegjobbat. Mondjuk, mint a méhpempő.

A Rephlex eredeti küldetése a Techno egyik szélsőséges irányzatának, az Acidnek a népszerűsítése volt, ám — talán pont Jamesnek köszönhetően — olyan zenészeket foglalkoztattak, akik sokkal szélesebb skálán alkottak, sokkal összetettebb hang- és ritmusrendszerben gondolkodtak, minthogy csupán Acid-előadóknak tituláljuk őket. Itt volt Mike Paradinas, aki a Planet Mu kiadót jegyzi, a szintipop-újító Ed Upton, Luke Vibert a maga táncmuzsikájával, vagy a virtuóz basszusgitáros, Squarepusher. Persze a kiadó remaszterelte a 808 State korai munkáit is, no meg az FSOL (The Future Sound of London) pár lemezét is.

Még ebben az évben (1991) kijött James első 12 inches kislemeze, az Analogue Bubblebath, ahol először használta az Aphex Twin művésznevet. '93-ig még 2 Bubblebath-lemez jelenik meg, ezúttal AFX néven és egy Bradley Strider EP (Bradley's Beat), persze ez is az ő álneve.

Nem sokkal később Londonba költözik, ahol a Warp és még néhány más kiadó sorban adja ki a lemezeit, AFX, Polygon Window, Power-Pill, Blue Calx, The Dice Man művészálneveken.

Első nagylemeze '92-ben az R&S-nél jött ki Selected Ambient Works 85-92 címmel, és a zenei sajtó célkeresztjébe került rögvest. Az Allmusic, a Rolling Stone, a Pitchfork ódákat zengett róla. A rajta lévő nótákat James szalagra rögzítette, és a szakma legnagyobb része minden idők legizgalmasabb lemezének gondolja, amit szintin és kompjúteren valaha csináltak. A számok nevei, pl. [xtal], [pulsewidth] a villamosságban használt fogalmak.

Még '92-ben kijön a Digeridoo kislemez, amit már Dj Colin Fever rendszeresen játszik a Kiss FM-en. Na, de még nincs '93, jön a Xylem Tube EP, a Pac-Man Power-Pill néven és 2 Caustic Window EP is… A Digeridoot később egy erőteljesen előremutató Drum and Bass nótának definiálják, a Rolling Stone legalábbis.

Csak felsorolás szintjén: '93. Analogue Bubblebath 3, Bradley's Robot, On, az első Warp lemez, a Surfing on Sine Waves és a Quoth Polygon Window néven.

A Warp '94-ben kiadja a Selected Ambient Works II-t. '95-ben az …I Care Because You Do.

Körülbelül ekkor hagy fel végleg az analóg szintikkel, miközben az amerikai komponista zsenivel, Philip Glass-szal ismerkedik, aki az Icct Hedral c. nótát írja át zenekarra, ez meg is jelenik a Donkey Rhubarbön.

James fejest ugrik a kompjúterzenébe, a korai Jungle-hangzásokat kombinálja Aciddel és mással. A szoftveres szintetizátorklónok érdeklik főképp és a bennük rejlő hihetetlenül sok lehetőség.

A '90-es évek végére egyre népszerűbb, főleg, amikor kiadja a Richard D. James albumot (ami a korábban USA-ban kiadott Boy/Girl EP-t is magában foglalja), '97-ben kijön a Come To Daddy és '99-ben a Windowlicker, ami az angol listák 16. helyére kerül. Ezekben sokat használja a DSP-technikát (Digital Signal Processing — digitális hullám/hang/alkotás).

Chris Cunningham, az angol videoművész készít klipeket többek közt a Come To Daddyhez is, ami felkerül az MTV műsorára, és erőteljes és torz vizuális világa miatt világszerte több zenei magazin címlapjára is. A BBC első digitális adásának tesztje pedig Aphex Twin [rhubarb] számának videója lesz '98-ban.

2001-ben kijön a drukqs, egy 2 cd-s album, aminek néhány számában preparált zongorán játszik, természetesen a nagy mesterek, John Cage és Eric Satie hatására (bár akkor már Christian Wolff is nótázik emilyen preparált /félig szétszedett, különféle hangzótárgyakkal telepakolt, elhúrozott stb./ zongorákon). A kelta nyelvű számcímek jellemzőek az albumra, pl. a jynweythek jelentése: gépzene.

2004-ben az Analord széria ismét az Acid Techno felé vezeti Jamest, aki összesen 42 dalt produkál 11 különálló LP-n. A zenék érdekessége, hogy mágneses szalagra rögzítette őket, később pedig bakeliten is megjelentek.

James mostanában újból Roland dobgépeken dolgozik (ahogy az Analord felvételein is), többek közt a szinte lehetetlenül nehezen programozható MC-4-en (a TB-303 méltó utódján).

Na, de honnan a név? Az Aphex System Ltd. 1975-ben alakult Massachusettsben és ASP eszközöket (Audio Signal Processing) forgalmazott. A Twin — ahogy James egyszer nyilatkozott — bátyjának állít emléket.

Néhány fontos áthallás Philip Glasson kívül:

Az 1968-ban alakult London Sinfonietta repertoárján jó pár Aphex Twin dal szerepel.

2005-ben jelent meg az Alarm Will Sound nevű, 20 zenészből álló, New York-i orchestra egy teljes albumot szentelt James műveinek.

Meg a Radiohead is…

 

 

[lap]Intelligent Dance Music (IDM)

 

Alan Parry 1993-ban létrehozott egy online levelezőlistát Amerikában „IDM list” név alatt, amit szinte kizárólag a Warp Records által kiadott zenékhez, azon belül is az „Artifical Intelligence” szériában közreműködőknek szentelt. Olyan karakteres előadókat jelölt meg, mint például Leftfield, FSOL, Orb, Orbital, Aphex Twin, Black Dog, B12. A terminust tehát elsősorban azokra a feltörekvő Post-Techno zenészekre értette, akik az egyre erőteljesebben jelenlévő Experimental Electronic Dance Music (EDM) szegmensben alkottak az 1980-as és az 1990-es években.

A Warp már '92-ben használta a fogalmat, de a nagyközönség egyszerűen Intelligent Technonak vagy Ambient Technonak akarta hívni az akkori, ilyen jellegű zenéket. Ekkortájt már elterjedőben az Electronica stílusmegnevezés is, nagyjából ugyanezen stílusjegyek összefoglalására. Steve Beckett, a Warp egyik tulaja ezt nyilatkozta: „Ez a zene inkább az otthon ülő zenehallgatóknak készült, mint a kluboknak vagy a táncparketre.”

Az IDM az elektronikus zenében egyedien, önállóan kísérletező alkotók munkáinak összefoglaló neve. Nem akar (mert talán nem is lehet) zenei csomópontokat találni és rögzíteni, pláne karakterisztikát leírni − egyszerűen csak elismeri és tömöríti az együttgondolkodókat.

Manapság többek közt Himoru Yoshiteru, Kettel, Ochre, Marumari, Benn Jordan, Proem, Lackluster, Schnauss, Wisp zenéiben találkozhatunk ezzel a stílussal.

 

Az IDM alapvetően tartalmazza az összes Braindance-irányzat kellékeit. Hogy mégis megkülönbözetjük tőle az Industrial DNB, a Glitch és az Experimental Jungle-t, az főleg az előadóknak köszönhető. A „nagyok”, az „elődök” tökéletesen urai a műfajnak és az alstílusai közt úgy mozognak, mint az angolna (stílusosan) az angol víz alatti barlangrendszerekben. Néhány alkotó specializálódott, nem nagyon váltanak stílusok közt, vagy nem egyértelműek az átfedések. Miattuk jöttek létre és (jönnek ma is) a címkék, amiket ettől kezdve joggal használhatunk. Aphex Twin munkásságát egyáltalán nem, de egyes nótáit esetleg könnyebben besorolhatjuk valamelyik csoportba.

 

 

Amon Adonai Santos de Araújo Tobin

 

Amikor a Rio de Janeiróban született legény felköltözött a szülőkkel Brightonba, és mint tinédzser, elkezdett zenélni a kisszobában, még maga sem tudta, hogy mivel is akar foglalkozni nagy korában. Volt egy Samplere, meg egy Amstrad Studio 400-asa. Amikor 1996-ban elküldte a demóit a londoni Ninbarnak, azonnal leszerződtették, és Cujo néven piacra dobták első lemezét, az Adventures in Foamot, 5000 példányban. Aztán jónéhány Drum And Bass remixet kijött 12 incheseken, felfigyelt rá az Allmusic és nem sokkal később a Ninja Tune kiadó is, vagyis pontosabban az akkor már oda szerződött Dj Food és Funki Porcini javasolta a kiadónak az átszerződést. Tobin átjött, most már saját rövidített nevét használva (a szerződések miatt is). Közben az amerikai illetőségű Shadow Records engedély nélkül újra kiadta az Adventurest, ami csak 7 számot tartalmazott. 1997-re a Ninja Tune megszerzett minden jogot, és persze ők is kiadták megint.

A Ninja Tune label 1993-as alakulása óta mindig is kísérletező hajlamú zenészekkel vette körül magát. Ott volt a The Herbalizer, Dj Food, Funki Porcini, Coldcut, na meg jó páran még… Érthető, hogy erősen kapaszkodni kezdtek Tobinba, aki hozta is a hozzá fűzött reményeket, '97-ben a Bricolage, majd a Permutation egy évre rá, és 200-ben a Supermodified stílusteremtő albumok lettek. A Pitchfork Media Miles Davishez és Quincy Joneshoz hasonlítgatta, a Supermodified pedig mindent letarolt maga körül.

2002-ben átköltözött Montrealba, s megjelent az Out From Out Where LP, majd 2004-ben a Tom Clancy's Splinter Cell: Chaos Theory c. számítógépes játékhoz írt zenével, amit a Ninja Tune pár hónappal előbb már kihozott. Ez hatalmas kiugrást jelentett, hiszen a játékmegszállottak 100ezreihez jutott el az album így vagy úgy.

A Foley Room a hatodik stúdióalbuma 2007-ben látott napvilágot. Az album címe a filmekhez hangokat kereső és rögzítő „Foley Artists” megjelölésből született, és valóban, nagyrészt Field Recordingsból (mikrofonnal a természetből, külső helyszínekről felvett hangok által alkotott hangképek) áll össze a hanganyag zenévé.

Tobin több filmhez is írt zenéket, az Olasz melón kívül a magyar Taxidermiában is hallható muzsikája.

 

 

Autechre

 

Az angliai Rochdaleből származó Rob Brown és Sean Booth 1987-ben állt össze és kezdett mixtape-eket összerakni és azokat árulni. Pár olcsó kütyüjük volt, egy Casio SK-1 Samplerük és egy Roland TR-606 dobgép. Az egyik felvételükre nem sokkal később ráharapott a Warp, és leszerződtette őket. Első lemezük, az Incunabula 1993-ban jött ki. Zenéjükre leginkább az IDM címke illik, ne adj isten, a Glitch. Műfajteremtők. Persze, nagyvonalakban.

Nevüket így ejtjük: [ɔ tɛk ɚ ] és a jelentése: audio architecture (audioépítészet) vagy aural technology research (hallástechnológia-kutatás).

 

Megjelent lemezeik: Incunabula (1993), Amber (1994), Tri Repetae (1995), Chiastic Slide (1997), LP5 (1998), Confield (2001), Draft 7.30 (2003), Untilted (2005), Quaristice (2008).

 

 

Squarepusher

 

Tom Jenkinson a Warphoz (hát persze!) szerződött le, na de előbb még kiadta első lemezét Jameséknél, a Rephlex Recordsnál '96-ban Feed Me Weird Things címmel. Mondják Acid, Drum and Bass szerzőnek is, akik nem ismerik, valójában a Braindance fogalomkörén belül bármelyik stílus a sajátja. Talán annyi különbséggel, hogy remek gitáros-basszeres, ahogy ez hallatszik is a nótáin. Jazz és Funk áthallások, miegymás… Az első Warpbéli lemeze a Hard Normal Daddy 1997-ből, amit a chelmsfordi Rave-szcénának ajánlott.

 

Lemezei: Feed Me Weird Things (June 3, 1996), Hard Normal Daddy (April 28, 1997), Burningn'n Tree (November 10, 1997), Buzz Caner (May 25, 1998) (as Chaos A.D.), Music Is Rotted One Note (October 12, 1998), Budakhan Mindphone (March 1, 1999), Selection Sixteen (November 8, 1999), Go Plastic (June 25, 2001), Do You Know Squarepusher (September 30, 2002), Ultravisitor (March 8, 2004), Hello Everything (October 16, 2006), Just a Souvenir (October 27, 2008) Solo Electric Bass 1 (August 17, 2009).