Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

A Jungle-műfajok leírása

Ragga Jungle (avagy Dancehall Jungle)

Már a '70-es évek óta a levegőben van, a gyökerek egészen Jamaikáig nyúlnak vissza, a Dub, Dancehall Reggae, a broken english (az eltorzult, kevert angolt beszélő jamaikaiak nyelve, a patois), amin a rastafári srácok MC-znek, a zene sebességének duplázása másolással (doubling) — ez a betondzsungel (The Concrete Jungle), a kingstoni gettó elektronikus szólásszabadsága.

 

Jellemző példák:

[playlist=ragga.xml]

 

 

Oldskool Rave Hardcore (avagy Rave, Toytown)

Igen, ez is Rave, valahogy nem sikerült különválasztaniuk az elnevezőembereknek, ugyanakkor zeneileg másfelől és másfelé irányul mindkettő. A klasszikus Rave — érzelmileg a Disco ellentételezése és az illegalitás melegágya — a modern Hardcore elődje. A Jungle és a modern Drum and Bass elődje ez, a rasztafáris Ragga alapjaiból merítkező, instrumentális őrület pluttyogó középmélyekkel és az elmaradhatatlan, mosolygó arcú, semmibe révedő tekintetű fiatalokkal…

 

Jellemző példák:

[playlist=oldskool.xml]

 

 

Jungle

Hangold le az Oldschool Rave Hardcore-t. Adj hozzá némi vonós szekciót, na meg a jamaikai vokált, és kész is a Jungle, ez a nyers, csiszolatlan hangzás, még a Step-korszak előtt, mielőtt bárki észbe kaphatott volna és ráprogramozta volna az egészet a Roland új dobgépére. A Jungle zenészek különös fickók, egyik nap kijönnek egy finom, jazzes nótával, míg másnap valami elcseszettül húzós, ördögi zúzást produkálnak.

 

Jellemző példák:

[playlist=jungle.xml]

 

 

Drum N Bass (avagy Drum and Bass, DnB stb.)

„Jungle lite.” Tiszta, érthető groove-okkal, kellemes, szinte dallamos basszussal ellátott tánczene. Mintha valaki rendet rakott volna a dobpörgetésekkel teledobált hangszekrényben, helyére kerültek a kettő-négyek. Erre pont jól lehet táncolni, gondoltuk valamikor a '90-es évek közepén, nem úgy, mint a krikszkrakszos Jungle-re! Érdekesség, hogy a mára nemzetközi sikerekkel büszkélkedő x-táncot (láb-ikszelős ugrabugra) a magyar táncdroidok fejlesztették ki, vagyis: a Palotai/Cadik féle Rewindon így ugráltak az örömlegények és az örömleányok. Mi meg kapuéráztunk rá, ami szintén nem volt utolsó! :-)

 

Jellemző példák:

[playlist=drumnbass.xml]

 

 

Jump Up

Persze, mindennek megvan a maga bugyuta, eldiszkósított verziója, így a dzsungelnek a Jump Up, a legikszelősebb, legdallamosabb és hát ne is folytassuk tovább, milyen mellékág. Aphrodite az alfa és az omega ebben az alműfajban, ezerszámra képes ugyanolyan stílusjegyekkel megáldott, csupán néhány hangban eltérő tucatszámokat gyártani. Ó, de népszerű, kiáltja valaki hátul a tömegben, mire mi rákapuérázunk és kintebb lökdössük. Még több vodka és még több kiscsaj az elviselhető és logikus megoldás.

 

Jellemző példák:

[playlist=jumpup.xml]

 

 

Jazzstep (avagy Jazzy Jungle)

És igen, itt a vokalizált típus szépséges vonósokkal és jazzes gitár- és dobjátékkal. A modern kávézók jellegzetes hangmotívuma, a trendi tizenévesek bordóra festett falak közt, erre a zenére isszák a teát és készülnek az esti bulikra. A Jump Up és a Jazzstep segített igazán népszerűvé tenni a Drum and Basst, letagadhatatlan szerepe olyan nyilvánvaló, mint az itt sokat időző Goldie és Roni Size vagy épp Alex Reece.

 

Jellemző példák:

[playlist=jazzstep.xml]

 

 

Atmospheric Jungle (avagy Ambient Jungle, Trip Jungle)

LTJ Bukem és barátai. Azt hiszem, mindent el is mondtam. A Jungle alapjai megspékelve szépséges szintetizátorhangulatokkal, szimfonikus akkordkavalkáddal és „elszállós”, „úszós" atmoszférával. Az „easy listening”, vagyis a könnyűzene tökéletes megvalósulása enyhén emlékeztetve a régi, jó, recsegő Jungle-re.

 

Jellemző példák:

[playlist=atmospheric.xml]

 

 

Liquid Funk (Disco Jungle, Funky Jungle)

A 2000-es évek legelejére mindent sikerült a végletekig eldiszkósítani, elpoposítani, hát miért ne járt volna így a Jungle is? Így járt. Hallgathatjuk, ahogy a '90-es évek legelején megszilárdult ősdzsungelt szép lassan bedarálták a producerek markában púposodó font- és dollártízezrek készítéséhez. Mintha minden műfajt érdemes lenne mindegyik mással összekeverni, mert az jó és előirányzott és hasznos. Az Electrostep (Electro és Jungle), a Trancestep (Trance és Jungle), Techstep (Techno és Jungle) vagy épp a Liquid Funk (House és Jungle) mind azt az egyáltalán nem könnyű beismerést támasztják alá, hogy sajnos ritkán sikerül jól kijönni a műfajkeverésből. Jó, jó, akad kivétel...

 

Jellemző példák:

[playlist=liquid.xml]

 

 

Neurofunk (avagy Futurestep)

Hohó, van azért meglepő végkicsengése is némely stíluskeverésnek. Itt van például az Electroval ügyesen keveredő Drum and Bass. Hallgasd csak, teljesen vegyi... Tudjuk, a TB-303 miatt! Az Audio Blueprint labelre érdemes odafigyelni.

 

Jellemző példák:

[playlist=neurofunk.xml]

 

 

Electrostep (avagy Trancestep)

Annyira vicces és önfeledt, hogy tetszeni fog, nem tehetsz róla. Felgyorsított Drum and Bass electro-szintihangokkal és — az Electrostepre jellemző — néhány soros női vagy férfi vokállal (John B). A Trancestep − a nevéhez méltóan a Trancenél használt szintibeidegződésekkel operál. A két alstíl jegyei azonban gyakran szinte összemosódnak, korántsem olyan éles az eltérés, mint például a Neurofunk esetében (ami szintén az Electrot építi magába).

 

Jellemző példák:

[playlist=trancestep.xml]

 

 

Darkcore (avagy Darkside)

Ó, és itt van: a Jungle a maga őslényegében, tökéletességében, egyenesen a sötét oldalról. A Skywalker família renitens tagjai ezen nőttek fel, ez nem kérdés. A törtütemek még az Amen-féle verzióban, az Oldskoolból megismert űrhangok és valami megfoghatatlan lüktetés az alsó régiókból. Klasszik.

A Jungle kétfelé válik a '90-es évek közepétől, egyik ága a popularitás felé igyekszik, melynek a 2000-es években a Liquid Funk lesz a betetőzése, onnan már tényleg csak egy lépés a House klubok felsuvickolt táncparkettje. A producerek egy része inkább a „sötétebb” utat választja, a minimalista, húzós, torzított groove-ok és a szülőket könnyen felidegesítő, „sátáni” szintimuzsika.

 

Jellemző példák:

[playlist=darkcore.xml]

 

 

Hardstep

Ez már nem a klasszikus Darkcore, a '90-es évek közepén járunk, egyre erősebben van jelen a 2-Stepre jellemző dobképlet, de itt még hosszabban „kicsengenek” a dobhangok (inkább a bummm és nem a pukk :-)). A sötét, minimalista szintiszólamok és általában a koszos, zúzós hangzás (az említettek miatt)  jellemzik ezt az alműfajt.

 

Jellemző példák:

[playlist=hardstep.xml]

 

 

Techstep

A Hardstep letisztult változata. A maga szcifis hangzásával és a már-már ipari mellékízével a junglistok (dzsungel-rajongók) kedvenc alműfajává vált. A techno-elemek alapvetően a belgiumi hardcore-hangzások átszűrődései és nem a klasszikus Detroit Technoé. Jellemzően a 2-Step-groove-val machináló, minimalista, befelé forduló, technoid stb.

Skullstep − a Techstepen belül agresszívabb, repetitívebb változat.

(Csak zárójelben: a Clownstep /avagy Doofstep/ pedig a Jump Up másik szóvariánsa — azonkívül, hogy jól hangzik, nincs sok értelme a meghatározásnak. Andy C Bodyrock című nótáját hívta ő maga így, elsősorban a recsegő basszusa miatt.) Logikusan belátható, hogy egy alműfajon belül nincs értelme túl sok terminust kreálnunk, mert csak elveszünk a meghatározások özönében, s a lényegről elfelejtkezünk.

A lényeg a 2-Step és a techno-hatás.

 

Jellemző példák:

[playlist=techstep.xml]

 

 

Darkstep

Gyorsabb, sötétebb, ördögibb. Főleg a basszushangjai miatt érezzük ijesztőbbnek. Jellemző még rá a tizenhatodolt alsó (halkabb) pergőhang (akár valami motolla, úgy jár), ami megbolondítja a groove-ot, illetve a gyakran végig jelenlévő kísérőcin-hang (illetve általában: többféle és direkt túlzóan sűrűn használt cintípus jelenléte).

 

Jellemző példák:

[playlist=darkstep.xml]

 

 

 

Braindance

 

 

Industrial DNB

A jó öreg Industrial (a Trance műfajcsaládnál olvashatsz bővebben róla) és a Jungle keveréke valami elképesztően intenzív és egyben agresszív zenei élményt nyújt. Egyértelmű a hatásmechanizmus, ami a post-industrial zenei áthallásokon érhető tetten: a Nine Inch Nails vagy a Ministry rock-identitástudatú zenéje, a Power Noise (a zajzene egyik erőteljesen ritmikus változata), illetve a késélű elektronikus zene, a Jungle összedarálása - militarista agyzene, ha lehet ilyet mondani, és ha ez megfelelőképp körülírja azt, amit hallunk…

 

Jellemző példák:

[playlist=industrial2.xml]

 

 

Experimental Jungle (avagy Experimental, Drilln Bass)

Az agytánc (braindance) egyik legmeglepőbb zenei újítása a végtelenségig szétszedett, ugyanakkor rendkívül összetett dobgroove-okból felépített összhangzat, ami helyenként egészen hasonlít a Jungle-re. Erre jön még a virtuóz basszusszólam (Squarepusher például élőben játssza fel) és a helyenként igazán hangzatos dallammenet (pl. M-ziq). Az Experimental könnyen összekeverhető az IDM-mel, de ez senkit ne kedvetlenítsen el, egyrészt a Braindance-alkotók zöme eleve meghatározhatatlan zenét csinál, az a néhány támpont, amit ők maguk adtak a zenéik megértéséhez, pont a megértést nehezíti. Másrészt az IDM, illetve a Braindance fő meghatározása pont az: minden stílusból a legjobbat egybemixelni.

 

Jellemző példák:

[playlist=experi.xml]

 

 

IDM (avagy Intelligent Dance Music, Artcore)

A legmeghatározhatatlanabb zenei alműfaj. Jól talán akkor járunk, ha nem próbáljuk szavakkal körülírni, milyen zenék is tartoznak ide, hanem inkább az előadók muzsikáin keresztül próbálunk közelebb kerülni.

Tény: a kísérletező zenei produktumok nagy része ide kerülhetne, legyen az gyors vagy lassú, ütemnélküli vagy épp hihetetlenül összetett dobtémákból álló.

Ami talán közös mindegyikben, az a velük született melankólia, amit főképp a szintiszőnyegek jelenléte vált ki belőlünk. Egyszerű, mégis szép dallammenetek, kellemesen csengő akkordok ellensúlyozzák a gyakran végletesen szétesett ütemtémákat.

Tény, hogy nem táncra, mozgásra való. Egy hatalmas fotelben, félig fekve, félálomban, agymunka nélkül, átadva magad teljesen az érzékeknek. A zene az űrbe fuvaroz.

 

Jellemző példák:

[playlist=idm.xml]

 

 

Glitch (CD skipping, Glitchcore)

A glitch egy rövid ideig tartó hiba a számítógépes vagy elektronikus rendszerekben. Csúszós, kényes, ingadozó, megbízhatatlan…

A glitch a zenében a túl rövidre vágott hangminták használatát jelenti. Mintha a cintányér hangjának csak az első fél másodpercét hallanánk, a továbbiak elmaradnak. Ha ezt a cc-hangot illesztjük be a cin helyére a nótakészítő programunkban és lejátsszuk, akkor fura hiányérzetünk támad, ugyanakkor mégis értelmezni tudjuk a ritmust. Ha ilyen kivágott és összeollózott hangokból építünk zenét, máris Glitchet csináltunk. Nem újdonság ez, kérem! A Sound Collage (hangkollázs) már a hetvenes években elterjedt zenei fogalom volt a Musique Concrete művelői körében, amolyan avantgárd gesztus a muzsikakészítésben, akár a Field Recording (a természet hangjainak zenei felhasználása). Hangkreáció hangrészletekből. Élvezetes művelet, kellőképpen kísérletező, a végeredmény pedig kellőképpen agymódosító. A Microhouse vagy épp a Minimal Techno szcéna is előszeretettel alkalmazza a technikát a mai napig.

 

Jellemző példák:

[playlist=glitch.xml]

 

 

Dubstep

London, UK Garage, 2000 körül. Drum and Bass lemezek B-oldalai. 2-Step Garage, moll akkordok, disszonancia, bővített kettes hangzatok, a klasszikus Jungle-ből jól ismert szubbaszusok. 130-148 bpm körüli tempó, a pergőhang viszont kétütemenként (felezve) szólal meg, emiatt egyszerre érezzük lassúnak és gyorsnak is. El kell menni egy Cadik-bulira.

 

Jellemző példák:

[playlist=bdubstep.xml]