Spanyolnátha művészeti folyóirat

Űrfő

Hétfő van, esik, az űrhajót nem tudom beindítani, ezért bringával indulok. Legutóbb tehettem tönkre a szigetelést, amikor ötezerhétszázzal nekimentem a sötétebbik felhőnek, jeget köpött, csúnyán dörgött és villámlott, mint valami vicsorgó, haragos amőba, ha olyan létezik.
Az esőillat persze finom, igazából nem is haragszom a felhőkre, hagyom villámlani és dörögni, meg jegelni őket, essék ki magukat, ázassák el a földi örömöket, a tárgyakat, amikhez ragaszkodunk... Amúgy meg igazi luxus űrhajóval menni mindenhová, városon belül pláne. A városillat is jó, ami az ázástól keletkezik, átissza a kertbe állított űrhajófülke, legközelebb, ha megint azzal utazom majd, erre a hétfőre emlékeztet minden kapcsoló és kar, meg az ülés, amit magamban űrfőnöki bőrtelnek hívok.