Spanyolnátha művészeti folyóirat

Horváth Krisztina

 

Tükör előtt

 

Mind jó volna: az üres órák,

a szomorúság, a szorongás és a gyávaság,

a fürdőből üvöltő punkzene,

a szétdobált zoknik és alsógatyák,

az ugróiskola a nappali közepén,

a poros fényképtartó Sohaországgal,

a törött dezodorkupakok.

 

Magazinlány lennék rózsaszín nyuszifarokkal,

reklámmosollyal és végtelen önbizalommal,

szemüveges titkárnő feszülős blúzban,

negyvenöt kilós színésznő vörös ajkakkal,

festékes, kinyúlt pólós kócos művésznő,

de lehet, hogy egyszerűen ugyanilyen maradnék,

csak már nem félnék annyira.

 

Ha végre egyszer a tükör előtt

azt látnám, akinek te szeretnél látni.

 

 

 

Vártalak

 

Úgy vártalak, úgy vártalak,

ahogy a kötéltáncos vigyáz a lépteire,

mintha bármi függene attól, hogy

milyen sorrendben teregetem ki a ruhákat,

hogy melyik lábammal lépek le a járdáról

vagy hogy megnézem-e a képedet a telefonon,

 

mintha begyömöszöltek volna a postaládába,

nem akartam látni és hallani, csak várni,

rád gondolni egész nap, nem akartam

megállapítani, hogy a Blur énekesének

jobban áll a Mickey-egeres póló,

hogy a tőled kapott fülbevalómból kiesett a kő,

hogy a padlón még mindig találni

üvegszilánkokat, és hogy

a pizzafutárnak izmosabb a karja,

 

csak kizárni mindent, hogy ha belépsz

és megkérdezed, mit csináltam ma,

azt mondhassam, semmit, csak vártalak.