Spanyolnátha művészeti folyóirat

Napra nap

A lábacskái mozognak olyan gyorsan, mint Carmignola keze a hegedűn, míg vakondtúrást tapos, s közben tizenhatfogas nevetéssel veszi tudomásul a körötte állók feltétlen csodálatát ügyessége láttán. Nyár van, röpke a lepke, zümmög száz cserebogár. A kertben májusit fog és békát, hernyót és katicabogarat néz bűvölten, haját simogatja kis kezével, ha feje búbján csattan egy-egy kósza esőcsepp. Imádja a gumicsizmát, toccsanni vele pocsolyába, vödör vízbe a legjobb, s a legkacagtatóbb. Talpán vérbő eperfolt, cicakajamaradék vagy fenyőtüske nem zavarja, folytonos a szaladás. Palacsintát és halat süt, fagyit készít, s homokból van a hajó, az autó is. Hunyorogva néz át a falevelek között, madarat keres a távolban, napra talál, megkönnyezi. Ahogy én is, a gyorsan múlókat.

 

Carmignola-Vivaldi: Négy évszak/Nyár »