Spanyolnátha művészeti folyóirat

VaSárnap

„Kertünk gyönyörű, lekaszálva, az üvegharangok feltéve, a legvidámabb csilingeléssel üdvözlik a vasárnapot...″ (Vay Evelin levele lányához, Czóbel Minkához; 1902. június)

 

 

Megvan-e az a kert, az a gyönyörűség, az a vasárnap... Hol vannak a méhek, és hol a mák...

      A tarka szilfalevelet kicsipkéztem, minden második gerezdet két köröm közé csípve, hézagos az összetartás, részletekben van, teljesség kizárva.

      A lila szellőrózsa és a búzavirág színe már nem vetekszik egymással, egyik dekoráció lett, a másik égi virág. Napfényen száradnak vasárnapra.