Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vörös István

A miskolci tengerpart

A Sötétkapu hová visz? Minden városban
van egy sötét kapu. Minden emberben
van egy sötét kapu. A Sötétkapu hová visz?
Be a lélekbe? A testbe? A városba?
Szabad-e kivilágítani a sötét kaput?
Az utcán persze járni kell. De a lélekben?
A testben? 3 élete van minden embernek.

 

Egy nyilvános, egy magán- és egy titkos.
A nyilvánosnak a neve város. A magánnak
a neve test. A titkosnak a neve lélek. 3 élete
van minden városnak. A sötét kapuban ott áll
a fény, kopog, hogy bemehet-e, és a kopogással
együtt ő is besuhan, besüt. Miskolcra
tegnap beszökött az ősz, a fény, a szeptember.

 

Miskolcra tegnap beszökött az új tanév,
iskolakezdés sötét kapuja, fény, fény, fény,
a villamos végigszökik a városon, a pályaudvarról
viszi a be-szökevényeket. Ide menekül az ősz,
a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről
a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona,
fogadják a menekülteket. Ide menekül maga

 

a tenger is a globális túlmeleg elől, és a miskolci
tengerparton végigsétál egy barna bőrű polip.