Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vágta

Valaki kivágta a fát az ablak elől, amit néztünk felkelési fényben, meg sötét súlyfátyolban, elmenő és megjövő testtel, higgadtan és kikelve, valahogyan. Most látszik minden és mi is észrevehetők lettünk. A park kitágult egy munkanap alatt, a gondozott, ezeréves, városi fűkertben élőlények mozgása próbál elnyúlni, mintha mi nyújtóznánk a takaró alól vagy ők tárnák madárszárnyaikat. Nem sikerül semmi úgy, ahogy eddig. Ezt is megszokjuk majd, jelentem ki a fürdőszobaablakban, a cigifüst imbolyog és feloszlik a rengeteg sugárszögben. Valamit mosolyogsz.