Spanyolnátha művészeti folyóirat

Valami bibi Szegeden

(a kiállítás megnyitója)

Hogy mi a bibi?
Először legyen ez a válasz:
Például, hogy csak egy Spanyolnátha létezik. Úgy értem egyetlen olyan művészeti műhely, amely úgy nyitott, hogy mégis zárt, úgy szabad, hogy mégis kötött. Nyitott, hiszen befogadó, ugyanakkor zárt, mert nem fogad akárkit. Szabad, végtére egyetlen alkotóra sem oktrojál esztétikai irányzatokat, mégis kötött, mert az esztétikai minőséget mindenekelőtt és -fölött megköveteli.

 

Hogy mi a bibi?
Másodszor feleljük ezt:
Az például távolról sem, hogy csak egyetlen Spanyolnátha művészeti folyóirat létezik. Ha több is lenne, minek állnánk itt? Konfekcióért mehetünk az Árkádba is. A Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány kiadványa, azaz a Spanyolnátha viszont példátlan, éppen ezért válhat példává maga is. Nem konfekció. Egyedi alkotás. Nem fölcserélhető, nem behelyettesíthető. Önálló, teremtett világ.

 

Hogy akkor végül is mi a bibi?
Máris két felelet hangzott el a kérdésre, s dacára annak, hogy ellentmondanak egymásnak, igaz mind a kettő. Úgy tűnik tehát, egy paradoxonnal állunk szemben. S jóllehet első pillantásra valóban így néz ki, mégsem ez a helyzet. Távolról sem valamiféle föloldhatatlan antagonizmussal találkoztunk. Egyszerűen azért nem, mert a kérdés értelmezési horizontja módfelett tág. Magyarán sokféleképpen érthetjük. Értsük hát úgy! Sokféleképpen.

 

S ha sokféle perspektíva van, hát bizonyos nézőpontból akár azt is állíthatjuk, hogy paradoxonnal kerültünk szembe, valójában azonban, mint szembeötlő, leginkább egy kiállítással szemezünk. A Spanyolnátha művészeti folyóirat Mi a bibi? című tárlatával. Hogy akkor ezek után mi a bibi? Az égvilágon semmi. Jó helyen vagyunk.

 

Jó helyen, kiállítás-megnyitón. Egyszersmind születésnapi köszöntőn. A Spanyolnátha folyóirat tízéves. De akár így is lehet: tízéves a Spanyolnátha folyóirat. Vass Tibor alapító-főszerkesztő és társai tíz éve terjesztik a világhálón ezt a számítógép-vírust megállíthatatlanul. Sok ezer, sok tízezer áldozatot szedett az elmúlt évtized alatt, sok ezret, sok tízezret ragad még magával a jövőben.
Nap mint nap tömegek válnak martalékává annak, amit neteznek, hiszen — ahogyan a Spanyolnátha fejlécében olvashatjuk — az vagy, amit netezel. A világháló beszippant, mondják a szociológusok. De ha már be, hát a lehető legjobban járunk, ha a spanyolnatha.hu lesz az a fekete lyuk, amely elnyel bennünket. Mert ez a fekete lyuk szép, világos, virágos mezőket, tiszta levegőt és örömmel, izgalommal barangolható lapályt, hegy-völgyet rejteget és tartogat. Előlünk és nekünk. Mindaddig előlünk, míg nem hagyjuk magunkat megfertőzni, s miután elkaptuk a bacit, attól fogva nekünk, bennünk. Miközben póklászunk a világ hálóján, jó, ha ezek után nem leszünk gyanútlanok. Nem árt tudnunk, létezik egy hely, ahol elidőzni más, mint bármely egyéb virtuális vagy valós placcon. Azon a ponton (az Internet egyik meghatározó csakráján) a belénk szivárgó net valóban tágít, s az élet más módon mutatkozik. Olyan spanyolnáthás, olyan vasstibis, olyan hernádkakos-miskolcos egyetemességgel. Szegedessel is, naná. Mint éppen most...