Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ádám Tamás

Betonból kibukó fűcsomók 

 

Hát mégis az emhármas

védtelen falának szorított

az Isten ki itt andalog

ki ott elhagyott

 

az Alkotmány utca

betonból nőtt fűcsomójában

finoman rejtve

egy tökéletesen metszett

vipera nyelve füstölög

 

felszedem a már húsz éve

nem harcoló borotvapengéket(;)

csak a szó éles

penge s kasza nem

 

ki itt andalog ki ott elhagyott

többen vagyunk egyedül

párnáink betonból kibukó

fűcsomók

 

hajnalra eltapossák álmainkat

fényesre bokszolt bakancsok

 

 

 

Vérnarancsok dodzsemek

 

 

Alattad s fölötted rácsok

rostálják a támadásokat

vastag szidalmakat szűrnek

 

kopasz nyakú verebeket fognak

beszorult fejükből

könyörögve néz a szem

 

remény helyett

csak vérnarancs gerezdeket

adhatunk

 

dodzsemek sorakoznak

a rajtvonalon felszabadító

intésre várnak

selymes zászlókra mindhiába

 

jó fogású pisztoly

durranása jelez

kimentek már a divatból

holmi tompa patronok

süvítenek célirányos éles lőszerek

 

szikraeső hullik ég szakad

mindenki felfigyel

és az lesz fontos mi kezdetben

nem  volt lényeges

 

szándékosan ütköznek

villásfarkú dodzsemek

s hullanak kopasz nyaknál

metszett verébfejek

 

lehajolunk felszedjük

a vérnarancs gerezdeket