Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ülni, mellé

Felhőkben réved a szintetavasz-ég, a nap pirkadón lobban, izzad és buzog. Fönn a hegyen halkul már a hó, zúzódik, zizzen, a krókuszok szaggatják vásznát. Ágyat bont a köd, mert mi mást, ha nem azt. A szél jaját hallgatom, csendben, s mint egykor melléd, mellé leülök.
Melléd ülni − áttetsző ez ma már bennem, szinte látomás.
Ülök csak. Nem csillámló sziklafalon, de mellé. Mellé.

A boróka vad, a menny kemény.
Valami incseleg felém.

 

» József A. − Ágnes − Óh szív, nyugodj!