Spanyolnátha művészeti folyóirat

Beszédes István

Kaszting

Látni kell ezt a helyet  

(most hadd ne áruljam el, 

miért: oly sok hely van, 

ami magán túlmutat, és oly sok, 

ami önmagában több hely), 

majd ennél torpan meg az az asszony 

vagy az a férfi, aki valamiért több 

egy egyszerű asszonynál 

vagy férfinál (fél finál?),

egy idős asszony vagy egy öregember,

egy idős asszony vagy fiatal szeretője,

egy ifjú férfi és koros babája,

vagy két fiatal, aki önmagában több 

idős asszony, több öregember, 

aki önmagában több idős asszony 

vagy fiatal párja,aki önmagában több 

ifjú férfi és koros babája,

aki önmagában több fiatal pár

(most hadd ne írjam meg), most hadd 

ne adjak személyleírást, mert hátha 

nem is ő jön, nem az az arc tűnik fel, 

nem is ők, nem azok az arcok, 

az a hajforma, az a gesztus (gusztus)

torpan meg itt, amire számítottunk,

hanem egy másik idős nő, másik koros 

úriember, másik idős asszony 

vagy fiatal párja, másik ifjú férfi 

és koros babája, vagy másik fiatal pár,  

másik filmetűd, másik másság, hiba volna 

mindent előre eldönteni, makacsul 

ragaszkodni hozzá: mert lehet, ránk 

tapad majd az a másik tekintet, és benn 

leszünk egy már pergő másik filmben, 

egy másik jelenetben, amire mégcsak 

nem is gondolhattunk, amit egy mindaddig 

ismeretlen arc írt, amelyet mások 

(ha nem éppen másik mások) szőttek,

amelyben valamennyi eddig ismert 

arcunkat megtaláljuk, vagy azokat, 

amelyeket elfeledtünk, vagy azokat,

amelyeket eddig nem is láttunk,

mert nem itt éltünk, mert nem is éltünk, 

a kasztingig élnünk sem szabadott.

 

Csak azt tudni még, hogy itt lassul(nak) 

le, itt éri utol (őket), ezen a ponton 

a premier (plán), tehát viszonyba kerül(nek) 

majd a hellyel, s ezt a helyet aszerint kell 

majd megvilágítani/kitakarni stb., szóval 

(mindnek) látnia kell ezt a helyet, 

s a helynek is látnia kell ő(ke)t, 

s az arc(ok) viszonylatában alakul 

majd az, amit rejt: a rom (műrom), 

a kő (a drágakő), löszbabáival 

az alakváltó sár stb., és akkor 

még mindig nyitva marad a kérdés, 

miféle csoda történt meg itt, mely 

részlete/fordulata az ismert/

ismeretlen történetnek, ami mindenki 

mással is megtörtént vagy megtörténhet,

lett légyen élettelen, élő vagy halott, 

amelyet egy egyelőre ismeretlen, 

meghatározatlan nemű ember (az összes 

meghatározatlan nemű ember), pontosabban 

egy másik, egy beazonosítatlan, nem emberi 

arc (minden nem emberi arc) világosít, 

vele a nem emberi a nem tárgyit, milyen 

sírt (zárványt), milyen oltárt stb., 

minek a csodáját, minek micsodáját..., 

amelynél, mondjuk, a hímnős Ádáméva 

megtorpan éppen, minden hímnős ádáméva, 

minden történetek, minden film, amelyben 

megszületnek minden későbbi félemberek, 

mind az újabb helyek, újabb sorok, újabb 

sorsok, újabb tekintetek...