Spanyolnátha művészeti folyóirat

y+2

Ébredés után alaposan körbenézek, aztán elbambítom a szemem, hogy mögötte lepergethessem életem filmjét. A végefőcím után, a néma csendben kinyújtózom, két karom az égig ér. Egy dinnyehéjként úszó felhőbe kapaszkodom és könnyedén felhúzom magam. Kényelmesen elhelyezkedem, lábamat lelógatom, lengetem. Tetszik, amit látok, pedig nem tetszik, amit látok. Vagy fordítva. Az a jó, hogy mindegy. Az a jó ebben a mindegyben, hogy ez a minden.