Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jász Attila

Interaktív koala

Elterülök, eltenyészek ebben, tudtam, hogy majd nem hagy nyugodni, ahogy megláttalak, amint rágod, rágcsálod újra azt az ócska kopott ceruzavéget, csupa nyál, a fadarabkák áznak a szád szélén, kilököd a nyelveddel, aztán visszaveszed, de csak annyira, hogy ottmaradjon, a kicsit pörkös szád szélén ül. Olyan szorgosan rágod, így csak a koala rajong az eukaliptuszért — amint valaki beszélni kezd, te rágsz azonnal. Undorodom a rágásodtól, de jó ez az undor, a viszolygásért folyton erre gondolok, ha nem látlak is, tudom, hogy a ceruza szögletes, a henger alakúnak elharapod a végét, amikor a szopogatás hangja is elér hozzám, már el sem tudom képzelni, hogy lehetnél meg enélkül bármikor, fogmosás, evés vagy alvás közben; meg sem kell érinteni, rágás beindul, sárga szögletes ceruzákkal álmodsz.