Spanyolnátha művészeti folyóirat

Podmaniczky Szilárd

Levél

Régebben többször kaptam fontos levelet. Régebben levelet is többször kaptam. Szerelmeset diófalevélen, szakítósat kékpapíron, feketén-fehéren számonkérőt. Manapság csak a sárgacsekkesek találnak meg. Levélileg. S néha egy-egy képeslap, szüli- és névnapos.

De van remény — újra kaphatok fontos levelet! Hiszen ül a gép előtt, nyomkodja a billentyűket, egérrel bajmol, hümmög és bólogat nagyokat, állát fogja és fejét, görgeti a sávot, s új dokumentumot nyit. Felsőteste szinte összeolvad a klaviatúrával, annyira dolgozik, s ha veszem a bátorságot, s megzavarva munkájában megkérdem, mit csinál, válasza ez: baba fontos jevejet ír. A szívem azt súgja, a napi tizenöt fontos levélből talán nekem is jut egy — még ha naponta töltöm is az időmet a telepítővarázsló társáságában. Hiszen az ilyen kezdőmondatokért megéri:

SLNNMTKáaá,m...-4472üó1őpm,qw,cjxjhzujghcBVXCCXBJL____________----------------kmklshdfk.abb,n,abbvh,aÉÉK384676596ŐP12LAMA,Mndhg


OPUS: Life is live »