Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bagi Anita

A Lidi mama korrektúrája és „apróhibái”

A bevezető megjegyzésekben ismertetett szöveg gondozásánál ezúttal is Dányi Ágnes műhelytagunk rendszerét követtem − hasonlóan előző hagyatékszöveg-publikációinkhoz.

      Cserjés Katalin be-vezető gondolatai után essék itt pár szó a javításokról, apróhibákról s korrigálásokról.

 

Az első javítás rögtön egy bejegyzés a csupa nagybetűvel leütött cím mellett: „àritkítva!”. A kék tollas kézírás maga is tükrözi az utasítást, s a betűk közt nagyobb hézagokat hagy. A tollal végzett javítások, korrekciók többfélék a szövegben: hol egy rossz helyre kitett vesszőt törölnek, hol ragokat módosítanak. Utóbbira álljon itt egy példa: „Megjegyzendő: a régi épületek emeleteinek, ha a felét kiteszik a maiak.” — a gépiraton látható a korábbi változat is: „Megjegyzendő: azok a régi épületek emeletei, ha a felét kiteszik a maiaknak.” A szerzői munkába láthatunk itt bele; hogyan húzza meg, hogyan teszi feszesebbé s kifejezőbbé a mondatot — tollal lesatíroz és hozzátold. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az odaírt -nek rag más kézírást, esetleg más állapotú kézírást mutat: a hagyaték feldolgozásakor szembesültünk azzal, „hányféle” is Hajnóczy Péter kézírása — néhol teljesen jól olvasható apró betűk, másutt viszont szinte olvashatatlan, elfolyó sorok. Az sem zárható ki, hogy talán az ilyen jellegű szövegkorrekciók nem is az ő kezétől származnak: talán visszaolvastatta valakivel, s ő maga szóban javított.

      A gépirat egy „másik” javítási technikája a hibajavítóval történő lefestés: a kétoldalas szövegben öt ilyen jellegű korrekció található. A különféle javítási technikák alkalmazása arra is utalhat, hogy a szöveget többször elővették — egyszer így, másszor úgy javították: foglalkoztak vele, megdolgozták. A tisztázat szándékát mutatja az is, hogy a szövegben nincs „rágépelés”: nincsenek egymásra ütött betűk, nincsenek x-ekkel ellátott szöveghelyek  — eltérően a Partizánok című hagyaték-szövegtől.

      A legszembetűnőbb bennmaradt „apróhiba” valószínűleg az írógép „számlájára írható”: az í helyén minden esetben i szerepel. A begépelő nem használ hosszú gondolatjelet (hasonlóan az eddig publikált gépiratos hagyaték-szövegekhez); minden ezt megkívánó szöveghelyen kötőjel szerepel, megegyezően a sorvégi elválasztások jelölésével. A szövegben a szóközök hibátlanul szerepelnek — ezek nem igényeltek korrekciót; az egyéb „apróhibákat” javítottuk az olvashatóság, élvezhetőség érdekében.