Spanyolnátha művészeti folyóirat

Puskás Balázs

dvntr

a deventeri emlékek egyre kevesebben vannak. fakulnak, alakot váltanak, vagy éppen végleg elfelejtődnek. mintha nem is léteztek volna. sajátdeventerem dinamikus, ha matematikául mondom, változó. hogy mivé alakul, nem tudom. hogy mi alakítja, azt sem. tudatlanságom megérdemelt − ezzel nem vitatkozom.


      a deventeri emlékek egyre kevesebben vannak. a meglévőkből is el-elkallódik majd néhány a közeljövőben, ez szinte biztos. hiába vigyáznék rájuk. de bizonyára megérdemlik a törlődést, ha. bizonyára megérdemlem, ha jó dolgok is kiesnek. bizonyára van köze a megérdemeltségnek az emlékekhez.


      hogy neked mi maradt deventerből, nem tudom. deventereink lehet, végzetesen eltávolodtak egymástól. más és más a „deventer best of”-unk. más és más deventert érdemeltünk meg.

 

      lehet, hogy más ízű a szűretlen búza. lehet, hogy a téren mások ülnek a padokon, ha felidézzük. lehet, ha újra ott lennénk visszafordítható lenne a folyamat. egy ideig. lehet, nem érdemeljük meg, hogy közös deventerünk legyen.

 

bartok@gmail.com