Spanyolnátha művészeti folyóirat

Puskás Balázs

séta közben

amit minden nap látunk, láthatatlan marad. elmegyünk mellette, meg se nézzük soha igazán. háttér, ha fotó, homály, ami előtt történnek a dolgok, ha emlék. akadály, amit folyton kerülgetünk, hangulati elem, ha nőt sétálni. az érzékelés küszöbét nem lépik át. csak azt tudjuk, hogy vannak. és zavarba jövünk, ha előtérbe kerülnek. önnön figyelmetlenségünket tükrözik. a mindennapok vakrepülését.

 

ami hiányzik, ha nem látjuk, fontossá vált valamiért. kényelmetlen érzés, elmenni az űr mellett, amit hagy maga után. hirtelen minden szeglete beugrik. az események, amikhez köze volt. az ételek, az italok, a csókok és a nevetés íze. persze az is elég, ha csak megváltoznak. bizonyos értelemben az is pusztulás. tudni, hogy már biztosan nem hozható vissza, ami eddig se volt az. a változás is szembenézésre kényszerít. láthatóvá teszi az időt.

 

amit szeretünk, nagyon tudjuk utálni is. minden egyes hibáját ismerjük. honnan látni kevésbé előnyösen, mik a gyenge pontjai. közel lenni valamihez kockázatos. az érzelmileg bevonódás kényes dolog. úriember ilyenről nem is beszél. nem hoz vele zavarba senkit. megállapít csak magában. nem hódol be egyetlen érzésnek.  nem hazudik. tudja, hogy amit minden nap szeretünk, nem is szeretjük igazán.