Spanyolnátha művészeti folyóirat

Urbán Tibor

Magánbeszéd

Kortárs miskolci összművészeti „műhelytalálkozó” − a Dranka-kör első fóruma

„De megvesztem azért, ami elveszendő,

imádtam én a legtöbbet, ami széthull

s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.”

 (Kosztolányi Dezső: Magánbeszéd)

 

 

A Magánbeszéd, monológ amennyire elrejt, annyira felszínre is hoz, korlátok nélkül, az alkotói szabadság önfeltáró bemutatkozása. A színház, a színjátszás fogalmához valamilyen motívumában, indíttatásában érintőlegesen kötődő egyéni reflexió. A művész szinte feltáratlanul, műhelyhangulatban, befejezetlenül szól a közönséghez.  Az erre az alkalomra született alkotások a térben élnek és közös szellemi erővé kovácsolódnak.

 

 

 


Az első Magánbeszéd a 15 éves Színháztörténeti és Színészmúzeum jubileumi évfordulója alkalmából tárul a közönség elé. A Teátrum Pincehely Galéria negyedévente, képzőművészeti fórumokon, elsősorban miskolci kötődésű alkotók számára szervez − nemcsak hagyományos értelemben vett − meghívásos, tematikus kiállításokat.

 

A tárlat, az első fórum, a képzőművészek  tárgyalkotásáról és az irodalmárok írásairól szól, ahol a tér a munkákkal, a művészeti rendezés a tisztelt fegyelemmel alkot egységet, egy rejtett valós pincehelyet. Tárlatunkkal nem egy elzárt épületrészbe szorulunk, hanem egy sok időt megélt, sokat sejtető ház izgalmas (bizalmas) rejtekhelyébe lépünk, amit közös munkánk eredményeként, reményeink szerint, majd mindenki ismerni fog. A régi (műemlék) falak között tapintható lesz az egyén gondolata, a tér adta különleges atmoszféra, melyben mindannyian közösen alkothatjuk meg az „egészet", a szellem összetartó erejét.