Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Zsuka

Helén

(meg minden)

                                                               „Jaj, a Helén
                                                                Jaj, a Helén
                                                                Szeme kékje olyan titokzatos,
                                                                Mint Tangernél a tenger
                                                                Szívem oly hevesen ver”

(6:3, avagy Játszd újra Tutti-filmzene énekli Cseh Tamás)

 

 

 

Pörkölt. Szív. Nyak. Leves. Szárny. Szegyet. Albatrosz. A földön. Püspökfalat. Zúzáját. Neki. Farhát. Nagyinak...

Munkacímek. Vázlatok. Tehendők. Zsiradékok. És süt a nap. És zöld a fű. Benne folt. A lószar. Lepény. Istállószagú. Szerelem. Pálinkás jó. Reggel. Minkával és velem. Jaj a Helén.  Én és elrohadt szerelmeim. A tulipánfa alatt. Ott szeretjük. Én és Minka. Retro. Spektív. Én szétboncolok egy állatot. A vásznon. Ő olvassa az Egy dögöt. A széteső alak már-már nem volt, csak álom, kusza vonalak tömege, vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon a művész emlékezete. Az enyém. Az én emlékezetem. És Minkáé. Szeretem. A vidéket. Nagyvárosok. Zajok. Dekadenciák. Nélkül. Intrikák nélkül. De a pletykát nem úszva meg. Van-e különbség. Kérdés. Kérdéses.

A vidék. Minden zártság. Idegen. Minden idegen. Zártság. Minden más zavaró. Minden másság. Minden ugyanaz. Csak kicsit más. Albatrosz. Nem csirke. Nem tyúk. Albatrosz. Szárnyszegett. Azért fáj. Clown -jelenet. L' art pour l' art. Én és Minka. L' art pour l' art. Platánok és tölgyek. Vásznak és könyvek. És néhány négyökrös szekér. Rostélyos a vágóhídon. Szerelem a bordák közt. Lovaglás velem. Milyen az alkotás agyagcseréje.

Rendkívüli állkapocs. Gyilkosok. Elmék. Boncmesterek. Bohócmesterek. Albatrosz. Helyszínelők. Én és Minka. Mint Fedák Sári. Kerék Margit. Karádi Katalin. Kalap. Kabát. Fehérneműk tánca.  Danse macabre. Zavaros ideológiák. Magyarország. Nőnek lenni.

Férfikorban. A Nyugatban. Az irodalomban. Vidéken. Baszd meg. Két albatrosz. Fáj.

Lószag és friss kenyér illat. Pörkölt szív. Rossz. Májú. Gémes kút. És a csillagok. Én és Minka. Két albatrosz. Lóhalál. Lóhalálában. Szeretem. Rágyújt. Egy csillagra. Berlin. München. Párizs. Anarcs. Arany. Aranyos. Én és Minka. Élet. Ahogy lehet. Vásznak és könyvek. Két albatrosz. Nőnek lenni. Magyarországon. Baszd meg. És uralkodj. Rajta. A nőn. Nem szeretem. A férfiakat. Így elbaszni egy világot. Világszám. Kell. A clown-jelenet.

Minka és én. Anarcs. Közel itt a szívemben. De messze tőletek. Mint Fedák és Karádi. Próbáltad már. Nőnek lenni. De nem transzvesztita. Genetikailag. Nőnek. És tehetségesnek. Vidéken. Baszd meg. Bezártam. Oda. Abba a kúriába. Fejtsetek meg. A sorok közt a lényeget. Érdekeljetek. Érdekeljek. De ha nem. Akkor is itt vagyok. Vak dióként. Dióba zárva. Törjetek fel. Ne meg. Fel. Jaj, a Helén. Szeme oly titokzatos, mint Tangernél a tenger. Dohány és kengyel. Jaj a Helén. Jaj a Helén. Helén meg minden...