Spanyolnátha művészeti folyóirat

Sós Dóra

Marietta

I.

balról sivatag, a horizont az égbe mered.
ritkás fűcsomók a kopár felületen.
izzadtság préseli a talajt,
mint használt koton lóg rajta a délibáb,
és vastag kaktuszok ágaskodnak
mind a nap felé.
felszakít a durva fény,
csíkokra hasít a meleg.
ahogy fekszem a repedezett földön,
bordáimba fúrnak szögekként a kövek.
kidobott a kocsiból ez az állat.
fekete és alvadt a nyálam,
könnyet és port nyelek.
Madrid még százhatvan km,
elindulok hát a keréknyomokon,
és stoppolok egy kamionnak.
szédülök, a fék csikorog.
az övcsatból jobbra vág a szíj,
a sofőr leránt, és én újra dolgozom,
így fizetem az úttest sávjait.

 

II.

Marietta, mutasd a péniszed!
hunyorít felém a fürtös kis Pablo.
biológia házi,
és anya szerint a tied óriási.
szégyellem a húsz centis stigmám,
de felhúzom a szoknyám,
ahogy felhúzom másoknak is esténként,
ahogy a pénznek sincs szaga.
majdnem akkora mint az orrod,
mondja Pablo, és huncutul felröhint.
majd a piros körömcipőm a kezembe adja:
ma ezt vedd fel, Marietta néni.

 

III.

a törpe nem kapott munkát,
és kirabolta a szomszéd kínait,
de egy törpe harisnyával a fején is törpe.
kifizettem az óvadékot,
azóta a kanapémon alszik.

 

a törpe seftel, a műtétre gyűjtünk.
kár, hogy én nem lehetek magasabb,
vagy te nem lehetsz törpébb,
és hozza mellém a sámlit,
hogy fölérje a tükörképét.

 

a törpe vett egy csellót,
egy vénasszony tanítja.
úgy áll apró kezében a vonó,
mintha egy óriás nyakát akarná elnyiszálni,
de nem éri el a húrokat.

 

IV.

Coco már 9 éve levágatta,
és már 9 éve nem érez semmit.
hátraveti magán a boát, és int egy mercinek.
még visszaszól: gondold meg,
mekkora üzlet az utcán egy ekkora sneci!
Coco már 15 éve kint van az utcán,
és 15 éve nem érez semmit.
Coco talán csak elfásult a nem–érzésben,
elkoptak az érző üregei.
és ahogy eltűnik csontos kis segge a kocsiban,
még kiad egy százast, s átkarol két pasast.
Coco kacagva ma halni megy.