Spanyolnátha művészeti folyóirat

Át és vissz

Egyszerre lenyűgöz és nyomaszt,

egy fekete ház vagy sötét,
állok, nem megyek ki,
máskor nem merek visszamenni.
A szomszédban alagút,
nem jó és régi, de használható,
hiszen lyukas. Átjár.
Felhívlak, hogy merre jársz
és nem látlak, de se ezt,
se azt nem mondom,
csak najózok és leteszem,
és irreális módon egy sms-t remélek,
hogy én is, meg nekem is...
Az állat érzi, ha félek.
Vagy inkább kíváncsi.
Egyszerre eltölt és üresít
a gépek zúgása, a sötétben
az alagút nem is látszik.
Van egy lámpa valahol,
nem kapcsolható áramkörrel.
El tudsz képzelni egy eltűnést?
Az átjáróban a bemenet egy,
a kimenet nulla,
hová feketedik mindenki?
Lenyűgöző és nyomasztó
pirkadatkor kifelé bámulni az alagból,
a sötétből.
A személyiség végül nem tűnik el.
Az alagút alakul.
Nem megyek ki,
mert nem tudok visszajönni.