Spanyolnátha művészeti folyóirat

Korpa Tamás

Kedves Pávai!

Átadtam szívélyes üdvözletét a Tarn-et-Garonne megyei Cult Intézet bálján Jed Martin-nek, a híres festőnek. Végig egy öblös klubfotelben ült. De szeme, olajos fehér arcán következetesen pislogott — ebből sejthettük, messze jár most. Zártkörű vagyok — ha valaki megszólította, egyenesen (és ez tiszteletreméltó egyenesség, úgy vélem) ennyit morgott. A kép viszont, biztos vagyok benne, tavaszra elkészül — ezek már galériásának ügybuzgó szavai (ajkainak dupla íve, azzal a pörkölt mandulaízű fordulattal, amit egy-egy lányajkon hagy, hagyni kész, teljesen zavarba ejt). A kép Martin „Mesterségek” projektjében kapna helyet, olyan, már klasszikus, korszakos remekek között, mint például — ne tartson vadbuzgó hardcore-sznobnak, olyan vagyok csupán, mint a perforált bélyegszél, érzem a folyamatok testén fészkelődő súlyt — Claude Vorilhon, kocsmatulajdonos; Aimée, escort-girl; Jean-Pierre Martin lemond vállalata vezetéséről. Nagyszerű hír ez jellegzetes ügyünknek! Szinte magam előtt látom: Pávai Vajna ... fúrásra adja fejét — s a kép szemérmes sarkában Martin ostyavékony, oppozíciókat feloldó lendületes szignója. Az új bereki élménypark-beruházás leendő irodájának leendő ikonikus pictúrája! Védjegy!

A „zártkörű vagyok” hallatója különben élvezetes vonalvezetésű zakót választott tompafényű íriszéhez a bálon — ezt csak az offenzívnek nehezen nevezhető hangulat kedvéért írom.

Mély tisztelettel továbbra sem mérsékelten üdvözli,

 

 

Tomaš Krompachyer

 

Lyon, Houellebecq sugárútja, 2011. október 20.

 

P.s.: Egyetlen szerény feltételük volna: egy Samsung ZRT-AV2-es modell — amivel az arckép-tanulmányok elkészíthetők.