Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezey Katalin

Pávai-Vajna, Ifj. Lóczy Lajos, és minden gyógyvízkutató dicséretére

Alig háromévesen találkoztam először a gyógyfürdőzés gyönyörével, ha nem is a Pávai-Vajna által felfedezett gyógyfürdők egyikében, hanem Bükkszéken, a híres Salvus víz lelőhelyén, amelyre alapozva 1939-ben épült az első fürdő. Ifj. Dr. Lóczy Lajos, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója olajkutató fúrásainak volt ez köszönhető, egyébként —  mint ismeretes —, itt nyílt meg 1937-ben az első iparszerűen termelő magyar olajkút is.

Nem gyomrunkat kúrálni mentünk Bükkszékre. Anyánk hallott arról, hogy milyen kellemes a sós vízben úszni, és milyen könnyű lebegni benne, tehát elindította a családot nyaralni az Északi-középhegységben lévő, gyönyörű fekvésű, de akkor még szegényes és olcsó falucskába, egyrészt, hogy hadifogságból nemrég hazaérkezett édesapánk megerősödjék, másrészt, hogy négyéves bátyám és én megtanuljunk úszni.

A vállalkozást teljes siker kísérte: máig megmaradt emlékezetemben az akkori két kisméretű medence fehérre meszelt fala, a bennük pezsgő kékes-zöldes meleg víz, és édesanyám két karja, amely fölött lebegek, miközben minden mozdulatomat örömujjongás kíséri: — Nézzétek, Katika már úszik, nem is kell tartanom.

            Úszni tanulni Bükkszéken igazi gyönyör volt, mivel teljesen átéltem, elhittem édesanyám lelkendező szavait, hogy ez a víz fenntartja a testet. Tulajdonképpen ennél több nem is kell ahhoz, hogy valaki az úszómozgásra sikeresen ráhangolódjék.

         Úszni, fürdőzni azóta is mindennél jobban szeretek, a vízben lebegve élem át a legnagyobb fokú szabadságot és testi könnyedséget, a természeti elemekkel való egybeolvadás áldott örömét. Legyen a víz Berekfürdő medencéiben, Miskolc-Tapolcán vagy Bükkszéken. Vagy legyen maga a Balaton fényes, végtelen vízmezője.