Spanyolnátha művészeti folyóirat

Oláh András

andráskereszt

a hűség amivel tartozol ez jutott eszembe mikor a nánási fürdőben megláttalak a gyógyvízben üldögélve nyakig de a szavakra nem hat a gravitáció ott maradtak zsebembe varrva s én az elázott nyár kukkoló cinkosa restelltem átúszni a harmincegynéhány évnyi nyarat pedig nem volt ez több mint egy zongorafutamnyi pillanat talpam alatt dísztelen homokszemek bizsergették elő az emlékeket: akkor történt amikor a Kisharsányi egész délután azt az Omega-slágert dúdolta én elmegyek és elment valóban disszidált ahogy akkor mondták menetrendszerűen ide-oda verődtem én is de az a köszvényes délután valahogy bennem rekedt tizenhat éves kölyök voltam s talán fülig szerelmes kézrátéttel gyógyítottál a medence partján valakit a vállak fölött féltékenyen lestelek s ha senki sem figyelt szemlehunyva is láttalak szinte éreztem bőrödön a víz kénes illatát de borostát növesztett a délután s a gyógyító varázslat ígéretével hiába hívtalak te a másik medencét kultiváltad éreztem mekkora nyűg a szófogadatlan akarat a termálba mentem lelkemet gyógyítani míg te a hangodat próbálgattad s dőzsöltél a fiúkkal a zsongó habok közt önfeledten mint teában a filter eláztam teljesen megéreztem hogy játékunkban úgyis az nyer aki veszít azóta kihalt a torkomban verdeső áhítat a mélyre nyelt idő hiába buggyant most elő egymáshoz nincs már út pedig most ott áztatod megereszkedett testedet ahová harmincegynéhány éve hiába hívtalak