Spanyolnátha művészeti folyóirat

Csorba Piroska

Ülünk. Persze hogy lábak behúzva.

Ijesztő bolondéria. Nem akárkinek. Jut belőle. Akkor — kezdem —, beszéljünk arról, ki nem bírja, ha magára hagyják. Mikor akkor — kérdezi a kétkedőm, jó kis kontroll, nem lehet itt ereszteni, hozzá sem kezdek, hogy hét órát utaztam, hoztam nagyvárosi náthát, velem ne tessenek most huncutkodni, pár értelmes felvetéstől többet ne várjanak, én már a nyitás sikerének tudnék örülni. Körülülnek, mindenki pontosan rám lát, én most bírnám viselni, ha magamra hagynának.
Jessz, értjük már. És átveszi, viszi a prímet, vagányan, ügyel rá, nem esik szét, fél szemmel figyeli: elégedetten hümmögök-e vagy homlokot ráncolok. Végigviszi és hozzáteszi: holnap lehet vicceskedni. Csütörtök lesz. Nem akárkinek szóló nátha utáni vicces bolondéria.