Spanyolnátha művészeti folyóirat

SPN+SPA: In memoriam Pávai-Vajna

Levelek Pávainak − Pávai-Vajna125

2011-ben 125 éve született Pávai-Vajna Ferenc  geológus

(Csongva, 1886. március 6. — Szekszárd, 1964. január 12.)

 

Levelek Pávainak — Pávai-Vajna125 c. összeállításunkban a több jelentős gyógy- és hévizet feltáró geológus, Pávai-Vajna Ferenc születésének 125. évfordulójára emlékezünk Fecske Csaba, Jenei Gyula, Kocsis Csaba, Lapis József, Mezey Katalin, Oláh András, Susanna Lakner, Szenti Ernő és Tóth Imre írásaival.

Küldeményművészeti alkotásával Susanna Lakner, Korpa Tamás és Oláh András a hernádkaki nemzetközi mail art művésztelep munkájához is csatlakozott (mail art munkáikat az Útnyerő / Levelek Pávainak c. blokkunkban közöljük.)

 

***

 

„Pávai-Vajna Ferencnek köszönhetjük több jelentős gyógy- és hévizünk feltárását (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Ő tűzte ki a Rudas fürdőnél a nagy mennyiségű gyógyvizet adó fúrások helyét, valamint a tabáni, az alsó Margit-szigeti és a II. városligeti mélyfúrást. 1928-ban ő hívta fel a figyelmet a görömbölytapolcai-barlang vizének jelentőségére, s harcosan kiállt annak hasznosítása érdekében. Törekvését több mint harminc év után valósították meg. Fiatal korában aktív barlangkutató volt. Számos barlangot (különösen Erdély területéről) ő írt le és térképezett fel először. A hévíz kutatása kapcsán felismerte a mélyből feltörő víz barlangképző hatását, ezzel új barlangkeletkezési elméletet állított fel, és megalapozta a hévizes barlanggenetikát. Idős korában főként a hévizekből nyerhető energia hasznosításával foglalkozott. Javaslatára létesültek az alföldi hévízkutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek.”

 

»  Wikipédia

 

 

 „Az anyai ágon Bolyai Jánossal rokon Pávai-Vajna Ferenc 1886. március 6-án született Erdélyben, a Nagyenyed melletti Csongván. A középiskola elvégzése után tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, mint természetrajz-kémia-földrajz szakos hallgató. Itt lett tagja a Természetrajzi Szövetségnek, majd pedig a Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának. Az egyetemen Koch Antal professzor volt a tanítómestere, akiről Pávai-Vajna később így nyilatkozott, hogy „ő csinált” belőle geológust. Pályáját 1910 őszén a Földtani intézet napidíjas geológusaként kezdte, majd egy évvel később Selmecbányán lett tanársegéd, a Bányászati és Erdészeti Főiskola ásvány- és földtani tanszékén. Amikor a Károlyi-kormány pénzügyminisztériumának vezetői az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntöttek, 1918. december 31-én Pávai-Vajnát mint geológus-főmérnököt kinevezték a munkálatok felügyeletére. Hidrológiai szempontból fontos törekvése volt, hogy Magyarország legyen „fürdőország”, ahová más országokból érkeznek a gyógyulást keresők. A tudós főgeológust 1944 februárjában az évek óta tartó mellőzések, elmérgesedett szakmai viták után végül miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták, de 1950-ben a nehézipari minisztérium előzetes hozzájárulásával ismét dolgozhatott geológusi munkakörben. 1954. november 25-ig a Földtani Intézet szolgálati helyén, majd 1957 márciusáig, újabb nyugdíjazásáig, a Komlói Szénbányászati Tröszt mázai bányájában tevékenykedett. Pávai-Vajna Ferenc 1964. január 12-én hunyt el Szekszárdon.”

 

»  Magyar Tudományos Akadémia

 

 

 „Pávai-Vajna Ferenc a hévízföldtan két szakterületén játszott úttörő szerepet: a feltárásban, amelynek során hét hévíz kutat létesített az Alföldön, valamint a hévizek és kísérő energiáinak fűtésre, illetve elektromos áram termelésre történő hasznosításában — mutatott rá Székely Ferenc, az MTA doktora az erdélyi születésű geológus hévizek feltárásában és hasznosításában betöltött szerepéről szóló előadásában. Az előadó kiemelte, hogy Pávai-Vajna Ferenc nevéhez köthető több sikeres budapesti felfedezés is: a Tabánban öt kutatófurást végzett, Pesterzsébeten gyógyvíz kutat létesített, de ő fúratta a rudas fürdői kutat és a Margitsziget II-es számú hévízkútját egyaránt. — A hévizek és az azokra épülő szolgáltatások gazdasági jelentőségét ma már szükségtelen ecsetelni. A fürdőfejlesztéshez kapcsolható rekreációs és gyógyturizmus a jelen és a jövő ígéretes ágazata — hangsúlyozta Székely Ferenc, hozzátéve: a fűtésre és áramtermelésre használt, gyakran gázzal kevert hévízben rejlő hőenergia hasznosítása pedig a környezet és klímavédelem fontos eszközei. Mint az előadásból kiderült, az eredetileg gázmezők feltárására tervezett hajdúszoboszlói I-es számú fúrás helyszínén földgázzal kevert hévíz tört felszínre, ami a geológust is meglepte. — Hajdúszoboszló a mai napig töretlen fürdővárosi hírnevét Pávai-Vajna kutatófúrásának eme váratlan „mellékterméke” alapozta meg — mutatott rá Székely Ferenc.”

 

» Magyar Tudományos Akadémia 

 

 

„Az Alföld első nagymélységű gyógyvízkút tervezőjéről, Pávai Vajna Ferencről először a hajdúszoboszlói  általános iskolát    Szikszai Miklós  igazgató kezdeményezésére nevezték el,  ezután mellszobrot állítottak fel a fürdő előtt, majd  az I. sz. kút helyén emléktáblát avattak, a fürdő Aqua-Palace részlegében Pávai termálfürdőt alakítottak ki, a város díszsírhelyet adományozott Pávai Vajna Ferenc részére.   Az 1994-ben elkezdett kis mélységű rétegvízből palackozott ásványvíz 1996-tól  is az ő nevét viseli. „Hajdúszoboszlói Pávai Vajna Ferenc természetes ásványvíz” néven. Hajdúszoboszlón kívül  még Debrecen emléktáblán, Berekfürdő szálloda és utca elnevezéssel emlékezik  a kutatóról. Lillafüreden emlékoszlopot állítottak  az  ásványvízfeltáró fúrás tervezőjének emlékére, míg   Szegeden emléktáblán és a hévízkúton felállított szobor falán szerepel neve.”

 

» dr. Dobos Irma: Múltbanéző 

 

 

Pávai Vajna Ferenc szerepe a hévizek feltárásában és hasznosításában; Székely Ferenc és Lorberer Árpád előadása a Pávai Vajna Ferenc emlékülésen, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2011. január 25. (PDF)

 

 

Berekfürdőn „Pávai Vajna Ferenc szénhidrogén után kutatva két kutat fúrt, az egyik 960 méteres, a másik 1200 méternél mélyebb. Ezekből 65°C-os gyógyvíz tört e felszínre, hidrokarbonátos, kloridos, jódos összetételű. Erre a vízre 1932-ben gyógyfürdőt épített Karcag város.”

 

» vendéglátóhely.hu 

 

 

 „2011.07.02. | MTI        

Berekfürdő, Pávai faluja mottóval a településen a termál kutak fúrását irányító geológus, Pávai Vajna Ferenc munkásságára emlékeztek születésének 125. évfordulója alkalmából pénteken a nagykunsági községben. Az 1886-ban Erdélyben született és 1964-ben elhunyt Pávai Vajna Ferencet már gimnazistaként is többnyire a természet érdekelte, egyik. 1906 szeptemberében 15 koronával a zsebében megjelent a Pázmány Péter Tudományegyetemen, azon töprengve, milyen szakra is iratkozzon be. Tanár nem akart lenni, orvos sem, így a természet iránti vonzalma miatt beiratkozott a bölcsészkarra, és rögtön felvett három tárgyat: a természetrajzot, a kémiát és a földrajzot. De belehallgatott a fizika és a néprajzi előadásokba is, mert korán ráébredt, hogy egy új utakat kereső szakember nem lehet szakbarbár, a világ dolgai ugyanis összefüggenek egymással. Az első világháború után a kőolaj és a földgáz fellelésének egyik fő terepe az Alföld lett, amelynek aljzata addig csak az artézi fúrások nyomán, s így viszonylag kisebb mélységig vált ismertté. Pávai Vajna Ferencet Hajdúszoboszlóra Balázs Endre orvos hívta, aki közölte vele, hogy egy helybeli lakos szőlőjében artézi kutat fúrtak, és meleg vizet találtak 140-150 méteres mélységben. Kimentek a szőlőbe, és Pávai azonnal felfigyelt a vízből kiváló gáz szagára. Mivel a környék amúgy is beleesett a kutatási tervekbe, Pávai aknákat mélyíttetett a Bánomkerti részen, majd a rétegdőlésekből megállapította a fúrás legcélszerűbb helyét. A kőolaj helyett azonban 1600 liter/perc 73 Celsius fokos termálvíz tört fel 1091 méterről, napi 3700 köbméter földgázzal együtt. A nép a feltörő meleg vizet elnevezte csodaforrásnak, és tény, hogy e nélkül az ismeretlennek mondható faluból soha nem vált volna híres gyógyfürdőhely 1925 után.

A szegénységgel küzdő alföldi települések kaptak a lehetőségen, és kőolaj-földgázkutatás ürügyén sorban kérték Pávait, hogy fúrjon náluk is „csodaforrást”. Ennek a munkának köszönheti neves gyógyfürdővé válását Berekfürdő, de Pávai közreműködésével készült el a szolnoki Tisza szálló és a tiszaörsi fürdő termálkútja is Szolnok megyében.

Hajdú Lajos, a település polgármestere az MTI-nek úgy fogalmazott, az elmúlt közel két évtized önállósága jót tett az 1200 őslakossal rendelkező Berekfürdő fejlődésének. Termálfürdője országosan ismertté vált, és elsősorban ennek köszönhetően éves szinten 100 millió forint feletti bevételt kasszírozhatnak. A községben megjelent a magántőke is két, korszerű szálloda formájában. A fürdőt az önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő kft. üzemelteti, amelynek feladata „Hajdúszoboszló árnyékában” megőrizni a nyugalmat és természethez való közelséget, mint helyi vonzerőt — fűzte hozzá az elöljáró.”

 

» turizmus.com