Spanyolnátha művészeti folyóirat

Balázs Zsolt

Ez nem piruett

Balázs Zsolt fotói elé

 

„Minden, ami változó, tehát mozog,
az egyszersmind osztható, ráadásul végtelenül.”

Arisztotelész

 

 

És ha nem mozog, áll az időtlenben, akkor mi van. Állok a napon, nem akarok felnézni, szédüléskor egy pontot kell nézni, ezt tanítottam, hát tudhatom magam is — ha forogsz, válassz egy pontot, s úgy körözz, a fejed tartsd egyenesen, mosolyogj hozzá.

Egyedül állok a napon, mozgás semmi, állni egy lábon, megtalálni az egyensúlyt, nézni fel,  egy vonalat látok-e ha valójában az kettő, mikor ér össze: a két láb, a mozgás első pillanata a mozdulatlanság utolsójával, a teljes fordulatig.

Kicsinek lenni jó, mesélj, mesélj az égigérő fáról, majd én összekötöm neked a világ részeit, lemegyek és fel, elbánok ördögökkel, fa tetején a madár tollát megszerzem, csupa ezüst minden dőléskor. 

 

 Deák-Takács Szilvia

 

 

Folytonosság

ÉgretörőkFolytonosságÜzenetHamis tükörképA rejtőzködő IstenTér-hatás:pontIdőtlenség-időTávolságokTér-hatás: vonalakTér-hatás: eltérő perspektívákTér-hatás: eltérő perspektívákJelek az örökkévalóságból