Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bán Olivér

Hatalmas terek

(...) nem is olyan széles az a sáv
amin idáig eljutunk
a nyírteleki vasútállomás várótermében
lebontották a cserépkályhát
a semmit tették a helyére
aztán egy padot
egyébként ott nem volt változás
ahogy várom a vonatot
szemben világít a legelő
a harmadik vágányra érkezik
ritka alkalom ha nem
ez a sínek közt burjánzó fűszálak
mennyiségéből is megállapítható
átnézek ezen a sűrű tiszta levegőn
mégis széles az (...)

***

(...) nagyon jó megérkezni
kétszerre nyílik szét minden
ahogy mindkét lábad a peronra ér
és ahogy a sorompónál balra fordulsz
érzed az olvadozó aszfalt szagát
ezek szerint nyár van (...)

***

(...) abban a fenyőkkel teli kertben
van valami szakrális
ott mintha néha még
én is hittem volna valamiben
az első verseimet én sem értettem
amiket odakint írtam
húsz év telt el
Edit gabonaköröket eszik reggelire
pedig az ufók
akiket a hátsó kertbe vártam
soha nem jöttek el (...)

***

(...) a domb tetején állt
az öreg cseresznyefa
magasabb volt mint a ház
ha kinézek az ablakon
itt szemmagasságban van
a fák koronája
minden bizonnyal akkor is
ha éppen nem én nézek ki
vagy nem néz ki az ablakon senki sem
nekik is
mindannyiunknak
szűk itt a hely (...)

***

(...) ó azok a hatalmas terek
mind az enyém volt
vagy csak egyszerűen kisebb voltam
visszasírom azokat az arányokat (...)

***

(...) a szó hogy város
nehezen esik a kezemre
pedig a falu már három éve az
és azt hiszem
Nyírtelekben számomra
mindig benne volt önmaga negációja is
mindig az volt amivel szemben
és nem az amiben meghatároztam magam
de nem voltam idegen otthon
vendég voltam (...)

***

(...) tévedés azt hinni
hogy a helyekhez ragaszkodunk
az időhöz ragaszkodunk
a visszahozhatatlan élményekhez
az emlékek jobb esetben megszépülnek
rosszabb esetben feledésbe merülnek
az emlékezet megcsal
a memória cserbenhagy
megszőrösödünk meghülyülünk
mondta egyszer az édesanyám
aki egyébiránt Nyírteleken él
én ehhez még hozzátenném
hogy egyértelmű legyen
megöregszünk és meghalunk
utóbbit elkerülhetetlenül
és jöhetnek a katasztrófaturisták (...)