Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kabai Zoltán

Kupé

A vasúti kocsi belsejének falszíne kifejezetten harmonizál az ablak csücskén a látótérbe bekúszó napfelkelte fakó vörösével. A látvány már majdnem szépnek mondható. Az ember egyébként is hajlamos hajnalban mindent másként látni.

Alighanem másként látná, ha férfi volna, a sréan szemben ülő nő lehellettartja mellkibuggyanását is - így, másként, csak feszeng. Nem sznobságból - pusztán a korai óra, s az éhgyomor.

Maglódi nyaralók megállónál száll fel a szigorú arcú nő. Leül, fülében zenével homlokráncol. Másként mondva-gondolva, következtetve a ráncok mélységéből és formájából - nem hullámzik, mint a kedv, egyenes, mint a vonal a kijelzőn, ha megáll a szív - koncentrál, már-már kényszeredetten. Mit hallgathat, ami ilyen hatást vált ki? - gondolja. Biztosan valami komolyzene, mondaná a párja, tutira opera - szívás.

Mellette a fiú alighanem kisérettségire készül, fizikai és kémiai tulajdonságokat tanul elmélyülten - az írása, akárcsak a keze, szép, határozott, de van benne lágyság is. A lányok biztosan szerethetik - jó lehet vele lelkizni, fut át a fején, érti őket - vagy legalábbis úgy tesz. Meglehet, másként nem is állnának szóba vele a maiak. Vagy így sem. Nekik másként kell kedveskedni, nem szavakkal, szép kézzel, lélekkel.

Gyömrőn lép a kocsiba a jólöltözött nő. Magabiztosan ül le, s pakol - táskából kikerül alibikönyv, szájfény, ájfón, táskába be kesztyű, kendő. Irigyli ám tőle, s nem csak a táskára gondol.

Végszóra, még Rákos előtt, befut a jónő is. Feketére festett hajzuhatag, amit sokszor kell dobálni, szolizott s alapozóval gondosan  hamvasított arc, tetovált ívek mindenfelé, szerinte fegyvernek minősülő,  mások szerinte trendi mainkűr, tűzpiros okostelcsi. Pulcsilevétel után kosárba benyúl - egy ciciigazítás, s lám, fekete melltartó a fehér csipkefelső alá. Szép arc, test - ennyi.

Hallja, ahogy a folyosón álldogáló egyik férfi megjegyzi a barátjának: ha neki ilyen tanára lett volna, biztosan nem bukik meg anno matematikából.

Nem tudja.
Másként, sőt, másért is lehet tanulni, élni.

 

Kern András: Frivol kuplé »