Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kelemen Anna

Nagyanyámnál

   Áll minden. Még a felhők sem taszigálják egymást, állnak unottan, a Jóisten tejbepapija olyan sűrűre sikeredett, hogy megáll benne a kanál. Fecske nincs. Veréb sincs. Gólya van. Csak az van az út mentén. A házak előtt pletykáló öregasszonyok bágyadtan intenek. Egyiket sem ismerem, de azért biccentek. Alig hagyom el őket, hallom, hogy máris rólam sutyorognak. A kocsma ajtajából épp kifordul egy férfi. Nem érzem biztosnak a lépteit. Karcolja a murvát a cipője. A kerítéshez botorkál, felmarkol egy kaszát, aztán jön is egy gazdag köpés. Hát, itt kaszával járnak kocsmázni. Nem rossz. Hogy fog örülni ennek otthon a család. Egyszer azért még hátranézek. Úgy látom, nem tűzte nyársra se magát, se a gyanútlan macskát a vegyesbolt előtt. A macskát persze jobban sajnáltam volna. Mit csináljak, ez van. Egyszerűen nem bírom az embereket. Kaszával a kezükben pláne.

 

   Egy zsúpfedeles ház udvarán csirkét vágnak. Pont elkapom, ahogy elvágják a torkát. Szerencsétlen állat. Esélye sincs. Barna edényt tartanak oda a vérnek. A többi csirke szent nyugalomban és egyetértésben kapirgál kicsit arrébb. Visszavágyom a városba. Aranybarna paníros csirkefalatkákat akarok. Meg papírdobozos omlettet. Itt olyan nincs, csak tyúkszaros tojás és levágott csirkefej.

 

   Gyenge vagyok. Egy nagyon gyenge gép. Néha éhes, néha kiéhezett. Nem vagyok élőlény. Bedobós gép vagyok. Egy mocskos, aprópénzzel működő automata. Ha nincs pénzem, nincs semmi. Akkor már csak halál van.

 

   Az apai nagyanyám sírjához megyek. Gépiesen. Teljesítenem kell a feladatot. Megígértem neki, hogy megjavíttatom a telefonját. Nagyon félt nélküle. Nem használta, de mindig nála volt. Nem is tudom, hogyan mehetett tönkre. Nem is kérdeztem soha. Húzza a zsebem az a rohadt telefon. Mennem kellene dolgozni. Biztosan tele lesz az út barmokkal, nem tudok majd haladni. Dög meleg van. Áll minden. Kezdek megéhezni. Egy kendős öregasszony furcsán néz rám a katolikus oldalról. Ketté van osztva a temető. Fecske nincs. Veréb se. Lerakom a telefont a sírkőre. Bocsánatot kérnék, ha lehetne, mert ugye az nem kerül semmibe. Se fecske, se veréb, se erekben csordogáló vér. Az a kurva pénz hajt, attól működöm. A gép forog, de tudnám, hogy az alkotó mire föl pihen. Nagyon finom lehet a tejbepapi. Le se pillant, annyira.

 

 

Vírusgomb »                                              Vissza a HPSP04 főszövegére »