Spanyolnátha művészeti folyóirat

Giacomo prédikál a madaraknak

                                 Giacomo-litánia a 2012-es miskolci Operafesztiválra
                                 „Ó, hova süllyedt az a gyerekkor..."

nagyot ásít a föld és okád

emésztett embermilliók hömpölyögnek a forró vértengerrel

a forró okádék-tengerrel

pokolkígyóban tátogó aranyhal

ördögsavakban fuldokló cukorka

nyelné a kínt míg zúg a forró katlan

ó álmatlanság-látomások

ó piramisokat emelő milliárd-kezek

falakat városokat emelők

a földet növény-burjánzásnak átadók

virágot még nem ültettetek

 csak elhintettétek a halál magvait

bárdok zengte gúla-emlékű dalok harcra komponált indulók

gyötrelem-áriák

siratóénekek

(giacomo prédikál a madaraknak)

atyámfiai emberek

ó az idő a halál fogpiszkálói vagyunk csak faszrázó daliák

ugye azt hiszitek bediliztem

egy játékbolt előtti járdán sorsukra váró angyalok

kagylókínok

kaparnak

márványcsigára szédült ablakot

pestishalál-félelem és koromszag

hova süllyedt

az ember és hova a kor

lángok közt róma athén hol lángban éltek egykor

isten klónjaival benépesíti a világot

ahasvér-léptű idő kóborol a piramisok és zikkuratok között hosszú keleti évszázadok

tespednek  az emberiség sivatagában végtelen homoknapok csúsznak át istenek homokóráján

kik kadesivé rombolták a kora-művet

hogy beszéljenek a romok

(giacomo énekel a madaraknak)

halántékunkba vert karó a kárhozat

nincs ég nincs föld ítélet van pokol van

az irgalomisten hiánya lánghuzat

a megváltóval rácsozott pokolban

újság mögé rejtette istenarcát

fejfából erdő áll a vitrinében

egy hír szerint a fia vívja harcát

a húsz évszázados pillanatképen

 

ó hova süllyedt az a gyerekkor

hova giacomo hogy minden dalt felejtett