Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nyilas Atilla

Életem vázlata várospolgári szemszögből

(Frigyláda)

Az alábbi szöveget 2001 novemberében írtam Kárpáti Béla felkérésére, az általa szerkesztett Irodalom Miskolcon II. (A Napjainktól napjainkig) című antológiába. A kötet azóta meg is jelent, a Miskolci Bölcsész Egyesület adta ki 2002-ben, ám csalódottan vettem tudomásul, hogy Életem vázlata kimaradt belőle. Mivel az a kivonat, amely a könyvben mint szerzői szócikk szerepel, nem pótolja az eredetit, ismeretének lehetőségétől nem akarván megfosztani az esetleges érdeklődőket, ezúton adom közre.

*

Gondolatban négy tételre tagoltam az életemet a címben jelzett szempont alapján.
I. Egy budapesti Budapesten: ehhez a tételhez tartozik születésem 1965-ben, a megkezdett, majd otthagyott matematika-fizika szak, első verspublikációim gimnáziumi lapunkban, később pedig a Népszavában és az Új Időben.
II. Egy budapesti Miskolcon, ahova tanulni mentem 1990-ben; akkor jártam ott először, amikor beiratkoztam a Miskolci Bölcsész Egyesülethez, abba az iskolába, amelyiket a legjobban szerettem minden iskola közül, ahol valaha megfordultam; boldog időszak volt, tudománnyal, művészettel, szerelemmel teljes, de a jó társak sorra mentek el a városból; aztán az állami egyetemen gyorsan megindították a bölcsészképzést, ott állították ki végül magyar szakos tanári diplomámat 1997-ben. Közben megismerkedtem Béki Istvánnal és Zemlényi Attilával, beszálltam lapjuk, a Bruthalia szerkesztésébe; később csatlakozott munkánkhoz k.kabai lóránt és Mándoki György is. Egy időben viszonylag rendszeres szerzője voltam a Déli Hírlap, majd az Észak-Magyarország című napilap irodalmi rovatának. Sajátos színfolt volt a város irodalmi életében az Időjelek című folyóirat, igyekeztem minden számába adni valamit. Ehhez a tételhez tartozik az 1996-os Részesülés, első verskötetem összeállítása, amely a budapesti Argumentum Kiadónál jelent meg. Megjegyzem, hogy néhány miskolci év után már inkább éreztem magam miskolcinak, mint pestinek (vagy akár budainak), de némely kollegám sietett lehűteni, mondván: csak pesti gyerek vagyok én. III. Egy miskolci Budapesten. Békivel és Zemlényivel hármasban kezdtük rohamozni a budapesti szerkesztőségeket (más megfogalmazásban kopogtatni a verseinkkel). Ilyenkor egyenesen a vonattól érkeztünk batyuinkkal, borostásan, sokszor megmámorosodva, legföljebb egy-egy művelődési házat ejtettünk útba. Máskor együtt olvastunk föl műveinkből általunk vagy mások által szervezett esteken, mi voltunk a miskolciak. E hőskorunk fórumai közül szeretném kiemelni a Kortárs, Polisz, Élet és Irodalom és Emberhalász című folyóiratokat. Több évi kitartó munkával értem el, hogy az irodalmi élet azon szegmensében, amelyben egyáltalán számon tartanak, ott miskolciként, ami egyébként remekül megfelel identitásérzésemnek. Elhúzódó egyetemi tanulmányaim lezárultával még a nyarat kihúztam Miskolcon, aztán hirtelen elhatározással visszaköltöztem Budapestre, azóta megint itt élek; megnősültem; megjelent a második kötetem, címe: Holtjáték (AB-ART Kiadó, Pozsony, 2001). Ezen kívül idei fontosabb publikációim az Új Holnap, Parnasszus, Új Forrás és Napút című folyóiratokban voltak. Folyt. köv., remélem.
IV. Egy miskolci Miskolcon: a tétel, amely radikálisan virtualizálja ezen önéletrajzi vázlatomat.

*

Ennyi volt. Most újraolvastam; mi tagadás, jobbra emlékeztem. Nyilván azért szerepel benne ennyi folyóiratnév, mert az eredeti fölkérés úgy szólt, hogy fórumaimról is írjak. De frigyládának frigyláda, úgyhogy küldöm.