Spanyolnátha művészeti folyóirat

Onagy Zoltán

Egy karácsony elé

Kaffka Margit halálának 95. évfordulóján
 
„Konokul egyforma ütemben torlódott mindegyik nap a másik helyébe fontoskodó kis ügyekkel, beszédekkel, és tegnapba-múlt éppolyan üresen, homálylón... jött a másik. Egy kedd, egy szerda...de a hét végén ünnep...” (Kaffka Margit: Fekete karácsony)
 
 
No hiszen, még hogy tartson vele. Képtelen volna elhagyni ezeket a hegyeket, ahol az ura telente vadászatról hazaérve cinkosan megpaskolja az arcát, azt a hideg-szagot nem tudná nélkülözni. Jön egy nyikhaj, levelet ír neki, hogy tartson vele; nem mondja, kimelegedett az arca hegye a gondolatra, de komolyan sosem venné.
Nem?
 
Volt egy nyár. Csak azon az egyen érezte, hogy elmenne valamerre, valaki után, hogy nem bánná, ha nincsenek hegyek, nincs hideg paskolgatás, menne, menne akármerre, vele, utána.
Micsoda forró augusztus volt az, szokatlan könnyedséggel telt, illatos volt és fürge, vidám, mindenkit megbolondított. 
 
De őt csak egy érdekelte.
Mindenben különböztek egymástól. Semmi kétségbeesés nem volt mégsem kettejük között, tiszta és világos volt minden szó.
Lehet nem is egy augusztusban tartott benne a bizonyosság.
 
Lassan vette észre, hogy a keddek és szerdák egyformán jönnek egymás után, elfeledett telek kedve kezdett éppen visszatérni, ahogy közeledett feketén a karácsony.