Spanyolnátha művészeti folyóirat

Berka Attila

Kollaborációgyakorlat 1

A világ leképeződése semmihez sem hasonlítható sejtéssel kezdődik. Köszönöm.
Szívekről van szó. A szívről, amíg csak élünk. Szívesen.
Nem fogom leélni az életemet állandó ellenállásban. Végzetem a siker. Megfoghatatlanul sivár és kedélytelen így is úgy is élni. Köszönöm.
Azt gondolták, hogy ez így marad. Mindig így, és soha nem derül ki semmi. Szívesen.
Én már hajlandó lennék ugyanolyan bűnös lenni, mint bárki más, de ebben megakadályoz, hogy valami titkot nem értek. Köszönöm.
Ilyenkor, ilyen éles napsütésben ez szinte belevág az emberbe, mintha egy jéghideg késsel vágnának bele, hogy csak a penge hidegét érezni előbb, meg valami langyos elfolyást a combon, mikor jócskán benne jár a húsban, hangtalanul vágja át az izmokat, az inak, idegek, és jóval később árad csak el az édes fájdalom. Szívesen.
A haldoklókat, ha eléggé visszataszítóak, nem kötelező sanyargatni, csak abban az esetben, ha állapotukat kendőzik. Köszönöm.
Futok, mert megengedik. Futni és hallgatni. Megengedi nekem az élet. Szívesen.
Nagyon jól ismerem azt a pillanatot, ahol elvétem a dolgot és ezzel a felkínált lehetőséget. Köszönöm.
Senkit sem ismerek már. Szívesen.
A baj talán ott lehet, hogy régebben valóban ideálokat kergettem. Köszönöm.
Most hazamegyek, ez biztos, azután majd, még ráér, valamihez kezdek, majd lesz valahogy, vissza kell zökkenni. Szívesen.
Úgy tűnik, a látható világon kívül vagy alatt, létezik egy másik megfoghatatlan szövevény, amelyben mindenkinek meghatározott szerepe van. Köszönöm.
Tudom, már nem jó senkinek. De kisebbre nem bírok összemenni. Szívesen.
Sorozatos hibáimat, amit az elfogadott kóddal szemben elkövetek, tehát olyan rejtjeles megnyilvánulásnak tekintik, melynek kulcsát nem ismerik. Köszönöm.
Csak akkor van esélyem, ha összevernek. Ha húsos testem váladékot ereszt. Mint egy anya, úgy. Szívesen.
Gyászszertartás, nekrológ rendeletileg tilos. Köszönöm.
A civilizáció nem fényűzés. Szívesen.



1  A felhasznált mondatok helye: Erdély Miklós: Idő-mőbiusz (Magyar Műhely, 1991); Kukorelly Endre: A Memória-part (Magvető, 1990); Farkas Attila Márton: Az edény széttörése (Liget, 2007); Hankiss Elemér: Félelmek és szimbólumok (Osiris, 2006)