Spanyolnátha művészeti folyóirat

Üveges Tamás

Avasra kelve

azért az már valóban furcsa de
még mindég ősz van

a járdán lassan koppannak a nyár
még itt ragadt léptei
kerülgetik a bálozók által útra tett
pezsgősüveg körvonalait

csendesen...

ólommal mérgezett
ólommal áldott percek ezek itt
melyek most is vagy tán nem is annyira
de mégis...

..................................

...lim és lom...
...kipp és kopp...
...ripsz és ropsz...

játék a szavakkal

játék a...
.......

lassan ébredezik az avas
ez a buja vén nő
kacéran néz be ablakomon
meglesve ébredésem
s közben
kínálja bájait ezen a nyúlós
nyálkás reggelen

hosszú volt az este

de miskolcon az esték már ilyenek

hosszúak

ezért vágytam
vágyom mindég vissza

soha nem tudtam máshol álmodni

mert igazából
soha nem akartam máshol ébredni

ez a ködös
nedves
kéményekkel vert és áldott kóceráj az én otthonom

a párnámon itt is egyedül ébredek
s az álmok itt sem hagynak nyomokat rajtam

mégis

mégis

mégis van valami
ami mégis...

... itt tart és hazahoz

ez a kitárt öl
ez a vad és buja

ez az örök nő

anya

húg

szerető

ez vonz
és enged el időnként

elenged
hogy fájjon

elenged
hogy hiányozzon

elenged
hogy hazahozzon

elenged
hogy befogadjon...