Spanyolnátha művészeti folyóirat

Üveges Tamás

Kaotikus Kína

Üveges TamásÜveges TamásÜveges Tamás

ez idegen

 

öt, széttartó irány a teljesség felé.
észak, dél, nyugat, kelet, közép:
ellentmond, kitér, szétszálazódik.


észak

a körúton teherautó villant —
de a fény lassan utazik, eltérül, kihuny,
a másik fényszóró vak marad.
géptestté egyszerűsödött alakok,
automatizált, üres idegenek.
gyors és gyenge reakciók
a 20 milliós mátrixban.
káoszos tojáshéjak.


dél

rossz irányba tartok apák, anyák,
fél tucat rokon felemás útjain.
elvár — csalódik. elvár — csalódik.
a család szürke sávjai közt
köztes, zöld területek vannak.
ismerős, de idegen mintázatok.
madarak tartanak délnek.
felszállok, követem a rajt, és
fészket rakok a felhőkarcolókon.
eltolódott időben hintázom
a telefonvezetéken, citrusfa-ágon,
kiüresedek és megnyugszom
a város sárga térképarcában.


kelet

szójatej. a mamák szaga.
magányos, szűk, fehér terek.
teavízzel törlöm át a tányért.
az olcsó kantinban egyedül eszem
az aszalt szilvát, sárga rizst.
megnéznek, nem néznek — ugyanaz.
a szemben levő szék üres marad.
záróráig várok, leteszem a pálcikát.
meghajolok suta, összetett kézzel,
majd út után kutatva új utat taposok.


nyugat

öröklött, fáradt beidegződések: ismétlések.
keveset szárítani a bőrt a szélben.
ritkán látni kék eget a szmog fölött.
félárnyékban felidéződni valahol.
néha felfrissülni az elmúlásban.
álmodni a széteső, öreg otthonról.
ahogy erősen ölel. félálomban, utoljára.
aztán klór, köpenyek, mamuszok,
csövek, gurulós ágy, a maradék holmi.
reggelre kifakult fényreklámként
róni az üres, teleszemetelt utcát,
— feltűnően, mégis érdektelenül —
és egy névtelen sarkon tojáshéjra találni.


közép

tartogatni marokban nagyapa durva kezeit.
amikor fél és eltéved, elindulni utána.
itt tartom, ismerősen beszélek hozzá.
így kísérem tovább. öt irányba szórva
toporog, összezavarodik. rendelem,
iszom a teát. őszinte, forró a víz.
megmosom a maradék ősz haját.