Spanyolnátha művészeti folyóirat

Faludi Ádám

mert ami volt — Borbély Szilárd emlékére

Faludi Ádám

 
Egy ember ül a középen. Hátizsákos ember. Biciklis ember. 
A szökőkútból frissen felfut a vízsugár, kitakarja — csak egy ütemesen, lassú ritmussal haladó alak vehető ki két vízsor között. Majd ismét az ember.

Az ember megérkezik, kibomlik a hátizsákból, kicsit bizonytalan kézzel széthúzza azt, kivesz egy apró könyvet, megtámasztja magában a kerékpárt, kinyitja a könyvet, egészen határozottan, meglepően biztosan, nem lapoz, beleolvas, visszahajtja, elteszi, tovább teker.

Sokaság ül a lépcsőkön, vár valakire, talán épp a biciklis emberre, egy csoport biztosan rá, egyszerre mozdulnak elinduláshoz, nem kedvetlenek, pedig ott kell hagyniuk a tavaszi első szökőkútsugarat, napostól.

A biciklis ember homlokráncolva elhalad a csoport mellett, nagy lelkesedéssel üdvözlik, más távlatot ád a mozgás; karlendítés, kedves apró mosoly a válaszüdvözlet, egy helyre tartanak, némi távolsággal, de a biztos összetartozás tudatában.

Három perc csupán. Három perc alatt végiggondolható. Mennyi idő, míg bekövetkezik a halál, mennyi volt a döntésig, mennyi a döntés, nem volt döntés, volt-e intés, nem jött el a tavasz még, a vízsugárra várni kell.

És várni, hiába. Hátha jön a biciklis ember.

 

(Kép: Sós Dóra