Spanyolnátha művészeti folyóirat

Susanna Lakner

Bevon

Térey János emlékéhez


És akkor kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.

Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.

Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.

És elvonulsz, jól hátrahanyagolod
a hunyorgót, Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen, és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé
világított, napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.