Spanyolnátha művészeti folyóirat

Debreczeny György

A völgyben

Nyári nap stramm
férfilepke száll
virága
sziromhajába,
a bibe rábillen,
a szárnyak összecsúsznak.
Elsimul
szépen a nőn.
Történik Rodoszon:
tört ívű fák szélcsöndbe
karolnak, barázdált
törzsükön sziruplassú
sugár. A kapcsolat
rendkívülire vált
virág, fa, fény,
férfi között.
Szirmok illatában
hosszan időzik,
fakadnak ízek,
mézelő perc telik,
kontrasztszínek szűrődnek.
A virág odaadja magát,
pillangója édes szárnyakat bont.
A fák széthajolnak
és beomlik a fény,
szélessávú forróság
kap a rodoszi völgybe.

Történik négyszázezer éve,
a völgy kezdetén,
hogy Rodosz
a tengerből kiforrt,
Apolló szigetnyi mosolyakor.
Történik újra, négy éve, nyáron,
mához egyre, ma, most,
a férfi sziromágyától
számított nyarakon,
tulajdonképp örökké,
amíg a lepke lepke,
virág virág.