Spanyolnátha művészeti folyóirat

Berka Attila

Helyszínes szélesvászonidő

Kész krimmi, kész horror,

ahogy űrbe bőrbe körbe forog és

tőrbe dőlve forog és

forog a világ.

 

Szirmai virágának,

ujjai gyökerének

várván várnak,

szülvén szülnek,

negyvenszer várnak,

negyvenszer szülnek.

 

Itt az idő, az idő itt.

És józanság, belátás, alázat

és terelés, harcolás, vadászat,

bár sötét a jövőgép,

hol elég a jövőkép.

Az idő hely, a hely idő.

 

Én meg állok.

Mondták, ha elárullak,

nem árulnak el.

Hát.

 

Kenyeremről

a libazsír az államra kenődik,

csorog, arcom csillog –

friss virágportól fénylenek így a méhek.

Jó lilahagymát rágcsálok, illata bódít.

Dús kerozinszag nem sűrít ennyire orrot,

hogy fülem is sír, hangokat üldöz.

 

Ejhejejhej!

 

Kertembe, házamba akárki betérjen,

hasamnak kapuján mindenki kiférjen.

 

Ejhejejhej!

 

Helyed kihűlt, időd fagyott.

Kész horror, kész krimmi.

Egyetlen árulásomért

negyven nap fogok inni.