Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Tibor

< Bibinke és > a két halsoros kép

Készecske A Nagy Bibinből

A tárgy mezőbe bevezetem:

Megül a csónakban

 

s mögüle egy másik pacák is nőne-

műnek tudja be a pocsékszín folyamot. Szent ég,

pecák kötődnek a ráérős sodráshoz.

Szakadáskor a picsák szó el nem hangzik,

ez mégiscsak egy kultúrtársaság.

 

A fallikus színbólék, a rumok örök hangulatfestő elemek.

A sörhab mint hátravetett szerkezet,

a sör mögülről beszélek, középen tehát a hab.

Egy-egy nő hosszan elpihen a ringásban.

 

Évfordulót ünnepelnek.

Ma nem bánkódnak, hogy rablóhalak az évek,

hogy mögöttük halszépek, előttük széphalak, a sikamló meghalat.

Az evezők a valaha holt legszebb műtagok.

Akkor most az egyik kép kész. Halljuk a másikat.

 

Azon is őt venni észre először,

még ha a másik férfi pár vérfogatszázalékkal előrébb is jár,

még ha a nők ámítóbbak,

mert a tisztesség határain túl vetkőznek ki magukból,

mikor egyre-másra nyelvelnek.

A férfiak mint a szendvics takaró felei; falatok, falak.

A kis fal eszi,

 

meg a nagy falat.

Bibinke valakinek a halálhírét költi. Itt ez a két kép, idilli,

máshogyan is ecsetre kívánkozó,

a főszínek hol szendvicstakaró felei, hol szendvics takarófelei.

Átnyomakodik bűvvel a bűn ilyenkor egészen.

Az e-cset az túlbeszéd, mert a cset az eleve e.

Azért nem írtam úgy. Azért hiányzik a kötőjel.

 

Azért nem küldöm el, azért írok még a tárgymezőbe.

Azt tudom, hogy szőkék a tárgymezők még,

belecuppanunk a jóba,

a halszemoptikát tudó ecsethegyeken

húshalásszal nő a sárguruló nyár.

 

Azért jó lenne tudni, a halőr miért nem érti,

hogyan csónakol megejtő-szépen két pár a sekély vízben,

a felsőtestek miért szabadon,

miért nem úszóznak,

mikor a könnyű fenekezőcuccot játszva át lehet górni a túloldalra,

beszakítanak folyton. Türelemmel újra- és újraszerelnek.

Újraszerelmeskednek, óg-móg az öreg fűz,

tövében aztán nem szelektíve gyűlik a maradék.

A szavak párcseréi, a párok szócseréi. Cserék beréi, szóberék párszói.

 

Kihajintanak minden szópárt a partra,

beszopált piszok a vízbe nem kerül.

Ezzel a pompával éppen ott lesznek árnyaltabbak a képek,

ahová a nap tűzne.

Féldrága sörökkel, perdöntő, hogy a palackok visszaválthatóak.

A gondolkodás zöldszemlélekű.

 

Eldöntendő, hogy az ívás életlehetőség

vagy a lehetőség az ívás élete. Élet-e a lehetőség ívása?

A szivacs létformáin is vitatkoznak. Isznak, dű-

lőre nem jutnak. Őszönként kinyírnak a méreten aluli egek.

A kék eme kékszínére rendre visszatévedek.

Pecabotjaik teleszkóposak, párdöntő, hogy újrahasznált anyagból.

Műcsali, mert élő állatot nem szúrnának fel egy láda sörért se.

Háborúban néha még a Kakanyél is elsül.

 

Vigyázzban danássza az indulót. Negyven éve szerezte,

ma van a fordulója. A kép figyelmeztető tűzivize,

a tűzivíz figyelmeztető képe. A figyelmeztető kép tűzivize,

a képfigyelmeztető tűzivize. A tűzivízfigyelmeztető képe,

a figyelmeztetőkép tűzivize. A képtűzivíz figyelmeztetője,

a tűzívízkép figyelmeztetője. A figyelmeztetőtűzivíz képe.

Képa-figyelmeztető tűzivíz, tűzivíza-figyelmeztető kép.

Figyelmeztetőa-képtűzivíz. Képfigyelmeztetőa-tűzivíz.

Tűzivízfigyelmeztetőa-kép. Figyelmeztetőképa-tűzivíz,

képtűzivíza-figyelmeztető. Tűzivízképa-figyelmeztető.

Figyelmeztetőtűzivíza-kép. Képatűzivíz-figyelmeztető,

tűzivízakép-figyelmeztető, képtűzivíz-figyelmeztetőa.

Tűzivízképfigyelmeztető a. Képtűzivízfigyelmeztető a.

Figyelmeztetőkép-tűzivíza, képfigyelmeztető-tűzivíza.

Kétűza. Kétvíza. Tűsza. Tűszó, tűaó. Tűóa. Tűzóra.

Tűaó. Tűzszó. Tó. T. Ő. Víztűzi. Víztizű. Űzit. Tűvi.V.T.

 

A fák ebben a zajban is jól nőnek tovább, az eső ugyanúgy esik.

A halőr Kakva Kak a halalkalmon, szülnapot kíván,

szülhalas szendvicset. Pedig elküldést, szendet,

meg viccet akartam mondani,

mielőtt – a negyvenedik sorban műlegyező –

valamelyik mindenhatóság játszva átgór a túloldalra.

Pedig a folyam helyett tavat,

mert úgy érzem, anya meleg szava szól át egy tavasból,

mely messze, mint a – negyedik sor szereplője – St. ég.

Lehet tesztelni a számokat.