Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mikita Gábor

Mesék a rivaldán túlról

Dobos Klára fotóival

Ha azt írjuk, hogy meseszínházzá változott az elmúlt hónapokban a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum, az önmagában manapság talán már nem hír — a mai múzeumi világban se szeri, se száma a mesével járó gyermekfoglalkozásoknak, a miskolci múzeumnak pedig külön is erőssége a múzeumpedagógia tevékenysége. A Színházi mesék sorozatunk azonban más abban a tekintetben, hogy a megszülető mesék nem csupán „egyszeri kiegészítő eszközei” egy foglalkozássorozatnak: a kezdeményezéssel elindult egy új vonulat a gyermekirodalom területén — a beavató színházi mese műfaja, amely a színház világáról mesél. S bár a történetek sok konkrét színházi ismeretet is tartalmaznak, mégis többek olvasmányos ismeretterjesztő szövegeknél.

 

Az intézmény munkatársainak a kezdetektől fogva fontos törekvése, hogy a kiállításokkal, programokkal ne csak az idősebb — emlékezni, nosztalgiázni kívánó — korosztályt szólítsuk meg, hanem a fiatalok színházi nevelésének is központja legyen a múzeum. A 2010-ben újjávarázsolt állandó kiállításban is figyelembe vettük a gyermeki igényeket. Egyedülálló, hogy az időszakos kiállítások sorába rendszeresen beillesztünk a legkisebbek számára gyermekszínházi tematikájú tárlatokat. De a felnőtt tárlatok rendezésekor is gondolunk az általános iskolás korúakra.

E törekvés jegyében kértem fel színházi alkotókat olyan „beavató színházi mesék” írására, amelyek izgalmas, vidám történeteken keresztül segítik a gyerekeket, hogy jobban megismerhessék e művészeti ágat, jobban ráérezhessenek annak varázsára. Fontos szempont volt, hogy a szerzők olyan sokoldalú „színházi emberek” legyenek, akik ismerik a gyerekközönséget is, otthon vannak a gyermekszínház világában: Gabnai Katalin drámapedagógus, színikritikus, drámaíró — évtizedek óta vezéregyénisége a gyermekek színházi nevelésének. Horváth Márta grafikus, animációs mesefilmek alkotója, bábszínész, meseíró, jelenleg Hollandiában élve az ottani magyar közösségekben foglalkozik a legkisebbek művészeti nevelésével. Fabók Mariann bábszínészként végzett a Színművészeti Egyetemen, s bár jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház tagja, de bábos vénáját sem hagyja kihasználatlanul: létrehozta Fabók Mancsi Bábszínházát, melynek egy személyben producere, írója, dramaturgja, rendezője, színésze. Sz. Szabó Attila pedig a Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója, szintén „színházi mindenes”.

 

Legelőször Gabnai Katalin mesemonológja született meg, majd elevenedett meg Kriston Milán előadásában a múzeum kiállító terében. A Jancsi bajban van c. időutazásos mese hőse Mátyás király apródja, akinek a mutatványos számok után igazi színházat kell produkálnia a királyi udvarban, ezért egy garabonciás segítségével Itáliába repül, hogy ellesse a színházcsinálás mibenlétét. Visszafelé indulva azonban a forgószél napjainkba repíti, a múzeum gyerekközönsége elé. A monológ segítségével a gyerekek tisztázhatják, mi a lényegi különbség a mutatványosok cirkuszi attrakciói, a színházi előadás valamint a mozgókép, a film között.

Horváth Márta Dániel színháza c. történetében egy kisfiú egy elhagyott színházba téved, ahol nem csak az Elfelejtett Kishercegnő — egy megrajzolt, s bár sosem megvalósított, mégis életre kelt jelmezterv — titkára derül fény, hanem a színházi „üzem” működésének rejtelmeire is. A múzeum színpadi kulisszákat idéző kiállítási terében megelevenedő történetet maga a szerző adta elő.

Ezt követően a múzeum bábszínházában is igazi előadásokat szerveztünk. A bábparaván mögé eddig a múzeum dolgozóin kívül csak a gyerekek illetve szüleik bújtak be, hogy igazi bábszínházi bábok mozgatásának titkaira jöjjenek rá. Most két bábművész álmodott ide egy-egy bábos mesét. Fabók Mariann vidám története egy varázslatos színházról szól: egy zenés színházból az ármánykodó primadonna által elűzött öltöztetőnő és a színházi egérbarátai létrehozzák a maguk színtársulatát, miközben az énekesnő önzése csődbe viszi a városi színházat — a történet a színházcsinálás közösségi jellegéről mesél. Sz. Szabó Attila pedig 2013 őszén „ligeti hangulatban” az európai vásári komédiák világát idézi meg. A bábkomédia főszereplője Paprika Jancsi, aki a turnézó Vitéz László helyett „ugrik be”, s rögtönöz előadást a ligeti közönségnek. Mellette helyet kap még a játékban Petruska és Pulcinella is. A vásári bábjáték jellegzetességeit, humorát direkt színházi magyarázatok nélkül adja vissza a mese — érdekesen színesítve a régimódi műfaj egyéni ízeit más műfajok humorával, így például a felnőttek jót mosolyoghatnak A kopasz énekesnő abszurdjának rejtett megidézésén.

A történeteket meg is jelentettük, így azok „hazavihetők”, otthon is olvashatók, a jelenetek betanulhatók lesznek. Az első kötetet Horváth Márta illusztrálta, a bábos mesékhez Juhász Katalin jelmez-díszlettervező készített illusztrációkat.

 

A mesék a TÁMOP „Kulturális intézmények részvétele a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátásában” c. pályázat keretében születtek meg, így komplex foglalkozássorozat középpontjába helyezve ismerik meg azokat a gyerekek. A mesék feldolgozása irányított beszélgetés, játék, kézműves foglalkozás keretében, a színészmúzeum gyűjteményének felhasználásával, valamint felolvasás, színházi előadások, videóbejátszások, múzeumi füzet segítségével történik. A helyszín a múzeum állandó kiállítása, illetve az első évadban az időszakos tárlatokat — a Csillagvitézek c. bábkiállítást, Juhász Katalin MUMUSország c. gyermekszínházi tárlatát illetve Papp Janó ÁLOMDÍVÁK c. kiállítását — is bevontuk a „játékba”.

Az általános bevezető beszélgetésben a gyerekek színházi valamint múzeumi élményeiről, illetve saját bábos szokásaikról, szerepléseikről váltottunk szót. Ezekre az emlékekre építve, határozzuk meg a (báb)színház, (színész)múzeum fogalmát.

 

Gabnai Katalin darabjánál fontos volt a mesemonológ művelődéstörténeti háttérének felvázolása is: videóvetítés és képösszeállítás segítségével bemutattuk Mátyás királyt és reneszánsz udvarát. Ezután kezdődött a mese előadása. A nézők nem csupán külső szemlélői voltak a játéknak, egy ponton túl sokkal inkább résztvevői, a színész pedig játékmesterként, beszélgetésvezetőként hozta játékba a kicsiket.

A mesét szituációs fantáziajáték követte a kiállítási térben: királyi udvarba való tárgyak, jelmezek keresése, kipróbálása után élőkép alkotásával idéztük meg Mátyás udvarát. A következő alkalom a Paprikából Jancsika…c. papírjáték elkészítésével, az ahhoz kapcsolódó mondóka megtanulásával indult. Gabnai Katalin meséjének egyik kulcsszava, kulcsmotívuma volt az átváltozás, az alakváltás — a fogalom játékos képi „átélésére” adott lehetőséget a papírjáték, amelyben a mesében megismert Jancsi lényegül át. Ezt követően a Mátyás-mesék világával ismerkedtünk, megéreztetve, hogy egy téma hányféle műfajban dolgozható fel: belelapozgattunk, beleolvastunk Mátyás meséket tartalmazó mesekönyvekbe, megnéztük a Mesék Mátyás királyról c. animációs sorozat egyik epizódját, majd bábokkal el is játszottunk egy Mátyás-mondát.

 

Horváth Márta meséje többek között a színházi terekkel való ismerkedésre adott lehetőséget. Az állandó kiállítást — színházat imitáló közegében — vándorolva, Horváth Márta meséjét hallgatva egyszerre ismerkedünk a múzeum tárlatával és a színház működésével, tereivel, munkatársaival. Jó kalandozásnak bizonyult, hogy a színház 1925-ös felújítási tervrajzain is bejárhattuk a színházépületet, beazonosítva a történet helyszíneit süllyesztőtől a zsinórpadlásig. S jelképes játék volt, hogy a színház üres nézőterének fotóját a gyerekek önarcképeivel népesítettük be. Fabók Mariann meséje után, Papp Janó operababái között jelmeztervezővé válhattak a gyerekek. Szabó Attila komédiáját követően pedig bábokat készítenek saját Paprika Jancsi-történetük előadásához.

 

Elvünk a gyerekekhez alkalmazkodó differenciálás és a cselekvésorientáltság. A foglalkozásokon az egyéni és a csoportos alkotómunkára egyaránt van lehetőség: amíg a rajzolás, bábkészítés elsősorban egyéni tevékenység, a dramatikus játék, a bábozás már csapatmunka. Végig nagy szerepet kap a képzelőerő, fantázia, s középpontban áll a gyerekek kommunikációs képességeinek fejlesztése.

Az eddigi visszajelzések mind a gyerekek, mind az alkotók részéről „mesés” volt: ismét bebizonyosodott, hogy még a mai agyontechnizált világban is elegendő a szó és a személyiség varázsa. Mindenféle technikai trükk nélkül akár közel egy órán át is feszült figyelemmel hallgatja a tízéves gyerek a felolvasást, ha megérinti a történet és az előadó. Az alkotók közül Gabnai Katalin újabb mesemonológokban gondolkodik, Horváth Márta pedig meseregénnyé bővíti novelláját...

Dobos Klára: Meseszínház a SzínészmúzeumbanDobos Klára: Meseszínház a SzínészmúzeumbanDobos Klára: Meseszínház a SzínészmúzeumbanDobos Klára: Meseszínház Kriston MilánnalDobos Klára: Meseszínház Kriston MilánnalDobos Klára: Meseszínház Kriston Milánnal