Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

Kamaszkönyv

Szénási Miklós: Kerülöm a könyveket, hiszen július van

Kortárs Szalon, Debrecen, 2013

Szénási Miklós: Kerülöm a könyveket, hiszen július van

Kerülöm a könyveket, hiszen július van — írta kamaszokról, kamaszokhoz szóló könyve címéül Szénási Miklós. Ha július, akkor nyár, és ha nyár, akkor VAKÁCIÓ! Csupa nagybetűvel. Vakáció alatt pedig nem a könyveket, hanem az erdőt bújja az ember gyereke, elfelejti kikapcsolni a számítógépet. Sutyiban pornófilmeket néz.. Pihenjenek ilyenkor a könyvek is, megérdemlik, álmodjanak szépeket. A vakációzó ifjú becserkészi a Balatont, a Tiszát, a Dunát, a Ménes-patakot, mindenkinek van egy vize, egy patakocskája legalább, ahol megmártózhat a rekkenő hőségben, ahol maga kreálta horgászkészséggel halat fog, folyami rákot. A strandon a lányok (fiúk) kidomborodó testrészét bámulja Egy biztos, nem fog unatkozni, vagy ha mégis, magára vessen. Nyáron minden szép, nyáron minden nagyon jó. Hacsak. Hacsak bele nem köp a levesbe a hakacsurján.

Kamaszkönyvnek mondanám Szénási verseskönyvét, hiszen kamaszokról szól. Kamaszokról, akikben télen is virágba borulnak a fák, akikben a tenger erejével hánykolódik a lélek, akiknek az ereiben a Vezúv lávája csörgedez. Kamaszokról, akik meg akarják hódítani a világot, akik perben és haragban állnak a világgal, akiknek mindenki az ellensége, legfőképpen a szülők. Egy kamasznak ellensége a tükör, amely megmutatja a pattanásait, amelyeket hiába is próbál nyomogatni, eltüntetni, csak még virítóbbá lesznek azok az istenverte pöttyök az arcán, a nyakán. Gyűlöli hát a pattanásait, gyűlöli saját magát. Úgy érzi irtó nagy pech, büntetés tizenévesnek lenni, hiszen mindenki összeesküdött ellene. De azért van a világnak, az életnek szebbik oldala is, például beleszeret az ember a matektanárnőjébe, szíve ettől úgy megnagyobbodik, hogy alig fér el a mellkasában. Szenved ugyan attól, hogy a tanárnő észre sem veszi, de lesz, lehet ez másképp is. Majd észreveszi még, bár lehet, hogy akkor késő lesz. Mindenesetre a rühellt tantárgyból szeretett tantárgy lesz, a képleteket, amelyeket addig úgy szeretett, mint kecske a kést, hirtelen megszelídülnek és szinte érzéki kalandokra csábítják. Hovatovább a legjobb matekos lesz az osztályban, arról nem is beszélve, hogy mindig tiszták a körmei, s a haját sem csak a hajnali szél fésülgeti. A vak is láthatja, ez a fiú érdemes a matektanárnő viszontszerelmére.

Milyen is a menza kamaszgyomorral nézvést? Természetesen mindig valami nyúlós, nyákos zöldet adnak főzelék gyanánt, cipőtalpat hússzeletként, a menzán a kaja mindig rossz, vagy netán ha mégse, akkor meg kevés, egy madárnak se volna elég. Egy véletlenül kitört ablakért is intőt kap az ember, pedig azt a Kétballábas Ricsi rúgta ki labdával, de az ember mégse márthatja be a barátját. A délután, amikor plázázni megyünk, hamar elröppen, megállapíthatjuk, hogy a szülők milyen keveset keresnek más szülőkhöz képest. Szénási őszinte, könnyed szabadversekben beszél a kamaszvilágról, ezért szövegei hitelesek, egy valóban valóságos világot idéznek elénk. Az ilyen verseket svéd típusú verseknek szokás nevezni. 1975-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, az Ami a szívedet nyomja c. svéd gyermekvers antológia, amely nagy hatással volt a magyar gyermekköltészetre, amely új fordulatot vett, az addig etalonnak tekintett weöresi, zenei hangoltságú költészetet fölváltotta a szálkásabb, hétköznapibb, poénokra épülő verstípus. A svéd típusú vers kifejezés őszintén szólva nekem nem tetszik, hiszen Weöresnél már korábban is megvolt ez a fajta verselési technika, gondoljunk csak a Kisfiúk témáira c. ciklusára, amelyben ilyen zseniális textusok vannak: „Tibor megfogja Zsuzsát./ Először jól megveri./ Aztán megfojtja./ Végül feldarabolja./ Szíveit, májait mind kirakja/ egyik kerítéstől a másikig./

Zsuzsa gondolkodik: Én nem mondalak be,/ de ha nem tudsz visszacsinálni,/ mehetsz ám a javítóba.”

1985-ben jelent meg szintén a Móránál Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el c. kamaszokról, kamaszoknak szóló verseskönyve. A kamaszvilágot dísztelen, őszinte szabadversekben megidézve, az új trend első fecskéjeként.

Az utóbbi időben mintha megnőtt volna az ifjúsági és gyermekirodalom ázsiója, gyerekkönyvekről közölnek kritikát, olykor tanulmányt rangos irodalmi folyóiratok, segítvén a tájékozódást. Ennek egyik oka nyilván az, hogy a gyerekvers kötetek kapósabbak, mint a felnőttekhez szóló könyvek, a legnagyobb versfogyasztók ugyanis éppen azok — az óvodáskorú gyermekek, akik maguk még nem tudnak olvasni. Kisiskolás korban még úgy ahogy megvan a vers iránti affinitás, de egy-két év múlva már kivész a gyerekekből ez az igény. Okát bizonyára az oktatásban kéne keresnünk. Weöres, aki tulajdonképpen megteremtette a magyar gyerekköltészet archetípusát, eredetileg nem is gyermekeknek szánta az un. gyermekverseit, de a gyermekek nagyon ráéreztek az ő verseiben nyelvünk zenei természetére, őszinte élvezettel fújták-fújják őket, ennek következtében Weöres Sándor a legnagyobb gyerekköltőnk lett, akinek csengő-bongó, dallamos versein nemzedékek nőttek fel. Nemes Nagy Ágnes, Kormos István, Zelk Zoltán is maradandót alkotott a gyermekek számára. Osvát Erzsébet, Bars Sári, Donászy Magda neve sem ismeretlen ebben a műfajban, de ők kizárólag a gyermekeknek írtak, jóval alacsonyabb színvonalon, mint az előbb említettek. A mai magyar gyermekköltészet prominensei. Varró Dani — Akinek Túl a Maszat hegyen c. verses meseregényét bízvást mondhatni korszakosnak, briliáns verselési technika jellemzi más munkáit is -, Kiss Ottó, Tóth Krisztina, Lackfi János, ide kéne sorolnom talán Bartos Erikát is, aki példátlan népszerűségre tett szert, de akinek munkássága színvonalát tekintve inkább az Osváték kategóriájába tartozik.

Szénási vidámpiros, karcsú könyvecskéje szívem szerint való, versei hőse valóságos, millió problémával küszködő valóságos kamasz, szinte látni a pattanásait, hallani amint legördül a kő a szívéről, amikor átlapoz neve fölött a tanár biológiaórán. Amikor boltba megy, hogy tejet és kenyeret vegyen, csak minden második kőre lép, mert a tudatalattija azt súgja neki, hogy csak arra léphet, különben összedőlne a világ. Ezt persze egy felnőtt nem értheti. Bezzeg az első hó is akkor érkezik meg, amikor már nem kéne, amikor a szünet után megint becsöngetnek. Micsoda uncsi mondatokat dörögnek a fülébe, amit persze most se mosott meg rendesen:” Az ellenőrződ szörnyen néz ki!” „Takarítsd le a padodat!” „Alszol a füzeteden?” „Megint otthon felejtetted a házid.” „Sokat rontott szegény gyerek.”

Kerüli a könyveket, hiszen július van. Ősszel újra megkörnyékezi őket, és javít is a tanulmányi eredményein, s az ellenőrzője is szép tiszta lesz. Tele ötösökkel.

Majd ha piros hó esik!