Spanyolnátha művészeti folyóirat

Deák-Takács Szilvia

Nem maszkabál

M.P. készül

Egy hetem van, egy csupán, ez nem maszkabál lesz, pompásan kell kinéznem, legyen csupa ámulás.

Tompa úr, önt nem feledik majd, hallom, ért Emília nyelvén, az igriceiekről ne is beszéljek és az ön elképzelt csodás orgánumáról.

Remélem, velem is kirándul, akár Aranyával, Aggtelekre szeretnék eljutni, mondja, hideg van ott, vegyek dupla alsószoknyát?

 

M.P. úton

Egek, hol lakik ön, 15 órája utazom, gólyának légvonalban is megvan 1700 kilométer, de nem panaszkodom, hűlés nem fenyeget, az ősz nem korai. Legutóbb Voltaire utazott hozzám, megsúgta, hogy a neve anagramma, ó, Mihály, az ön neve eredete most mindennél jobban érdekel. A levelet azonban fel nem adhatom, érkezésem korábbi, mint terveztem.

 

M.P. ott

Ez a hely csodás, ezek a kis folyók, csodás kis házacskák, jólesik a Château de Versailles után, az itteni összes temple is gyönyörű, de mi önöknél az etikett, betoppanhatok-e, ha nem vár rám.

Hozok egy apró tárgyat emlékül, mert az ősz múltával mennem kell, de látnom kell önt ennyi évesen, csak fogadjon a kegyeibe, rengeteg tanácsom van, hogy el ne felejtődjön, Francois Boricher kell ide, és önt soha nem feledik, triász ide vagy oda.

 

M.P. aztán

Ön ezt nem láthatja, rajtam nem segít az ólmos púder, a tájkép, a legdúsabb ruhaujj, egészen el vagyok atyátlanodva, bonsoir!, uram, ön tiszta, tűrőlelkű, ne tépelődjön, legyen olyan jó, inkább hívjon máskor is, akkor talán induláskor feladom levelem.