Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

Látogatóban

„Száraz ágon, hallgató ajakkal

Meddig ültök, csüggedt madarak?”

Tompa Mihály

Mihály, a fogai!

Oly kirívó a száj,

kiáll s fogad,

kijön elém a tornácig,

mond valami üdvözlőt,

szív valami cigárt...

Elbűvölő ma, Mihály!

Jól néz ki, mint egy népművelő,

lelke pásztoróra, precízen járó

nemzeti dal!

Áldjon meg az Istennel,

kérem, mert vételeztem

sok testi kényt, sok áldatlan

állapotot viseltem el

mellemen, királyi bensőséget,

mosolyt és nemleget

válaszul.

Pamlagostul kitoltak velem,

ágynak estem még 1764-ben,

s most mégis itt vagyok,

látogatóban, egy születésenapi

franciára!

Mihály, fogadjon! Tudom,

fogadta, hogy nővé már

nem tesz másokat,

ám én itt vagyok halott,

arcom a lába előtt

pirospozsgás, levert!

A fogai dalolni tudnak,

Mihály!

Valami pír önti el, látom,

áldásos tevékenységet

remélve kérem, hívjon

lakába, hajlatába

húzzon be királyhoz

méltó szívvel, lelkesre

lábadt szemmel!

Ó, Mihály, hisz’ behúz!

Tudja hát, e kísértő

szeretőnő pompás

isteni lesz!