Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Pénteken, 13-án

Jókedvűen sétál az Isten, pénteken, 13-án,

szomorúságát elhagyta régen, pénteken, 13-án,

kalapját tartja kezében, pénteken, 13-án,

a szeme is mosolyog, kéken, pénteken, 13-án.

 

Nézi a lányokat, milyen a szoknya, pénteken, 13-án,

miképpen csillan a fényben a fodra, pénteken, 13-án,

miképpen pörögne-forogna, hogyha, pénteken, 13-án,

ha velük csak éppen egy táncot elropna, pénteken, 13-án.

 

Madarak csivognak, mert füttyöget az Úr, pénteken, 13-án,

megpendül minden, felzeng az égi húr, pénteken, 13-án,

s az életünk tényleg vidámra fordul, pénteken, 13-án.

 

Látod-e, ajándék mindenik napunk, a péntek is, 13-a,

hajnalban, részegen, haza szaladunk, haza, mindig haza:

mert pénteken, 13-án miénk az Isten, és az ő oltalma.