Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jenei Gyula

Babonák lapja

hol az origó? előre vagy hátra fut a számegyenes? s én hol

leszek? hol állok majd azon a lapon, amire gyerekkort rajzol

egy idegen kéz — nekem? gyerekkort, amiből felnőni

nem lehet. iskolába menet számolom a járdaköveket;

úgy lépek mindig, hogy vonalra. vagy vonalak

közé. babonázok, de később már nem emlékszem, hogy mi

mit jelent. négyzethálókba gabalyodom. tudni fogom

a számokat, de nem szeretem őket. a fekete kandúr

az üres méhkaptárban lerágja majd saját, még

ki nem nyílt szemű kölykei fejét. a négy cérnanyüszögésből

előbb három, majd kettő, később egy marad, aztán

a csönd nyálkás magzatburka fölött dongani kezdenek

a döglegyek. hét élete van a macskáknak. vagy

kilenc. tíz, tíz, tiszta víz! nem lélekvándorlás, csak

pokol és menny! meghosszabbított szorongása fejkendős

öregasszonyoknak, akik úgy beszélnek a boszorkányokról,

mint bizonyosságról. anyám bólogat, és nem lesz, aki

ellentmond. magamnak kell kitalálnom saját

tévedéseimet. ha kéményseprőt látok, megfogom legalsó

gombomat, s addig szorítom, amíg nem találkozom három

szemüveges emberrel. amíg megfájdulnak az ujjaim.

elengedni a szerencsét nem szabad. a sparhelten lévő lapos

lábosban hirtelen emelkedni kezd a tej föle. nagyon vigyázz

magadra, mondja majd reggel apám. péntek van, ráadásul

tizenharmadika. a tej mellé csúnyán vágott, vastag szelet

kenyeret kapok. étvágytalan reggelek. a tej fehér, a vér

piros. kopasz nyakú fekete jérce vére habzik kicsi tálban. apám

lottózik. tucatnyi szelvény, bűvös számok. soha nem nyer.

egyébként rendíthetetlenül hiszi, hogy csalnak, de azért

játszik. kéri, mondjak számokat egytől kilencvenig:

három, tizenhárom, huszonhárom, harminchárom. egyszer

csúszik csak be majd egy négyes, de akkor fizetik

a lottótörténet legkisebb nyereményét, apám kétségbeesetten

amőbázik tovább a szelvényeken, tizenhármast

sosem tesz, mégse nyer. de hogyan is nyerhetne szegény,

amikor a húzásokat péntekenként tartják. kilencven kis

négyzetrács rabja lesz, s a szegénységből nem tudja

kibabonázni a gyerekkorom. én sem tudom magam

a gyerekkorból. de szerencseszámom lesz a tizenhármas,

ám péntekkel kombinálva is ugyanolyan marad, mint

bármely másik. a járdaköveket, a lépéseimet

néha majd még számolom, de ha látok egy fekete

macskát, soha többé nem fordulok vissza sehonnan.