Spanyolnátha művészeti folyóirat

Karádi Zsolt

Homérosz: Odüsszeia (Tizenharmadik ének, részlet)

Így szólt kedvesen, ím, a bagolyszemü Phallosz Athéné:

„Jöjj közelebb, hozzám, kockáshasu, szörnyü erős hős!

Jöjj, hadd mondjam el én néked, hogyan élj te sokáig,

és mi legyen, ha királyi lakodba elérsz, hogyan állj majd

bosszút, ó, te hatalmas és leleményes, igazszivü bajnok!”

Válaszul erre eképpen szólt mosolyogva Odüsszeusz:

„Ó, te gyönyördús Phallosz Athéné, hősies asszony!

Vajha segíts engem haza, Pénelopéhoz, erősen!”

Szólt; s szavait felerősítette a sörszinü tenger.

Ránézett ragyogó szemmel, im, az isteni asszony,

és ezt mondta, miközben Héliosz fénye reá hullt:

„Melletted leszek én, igazán, soha el se feledlek,

és mindig kebelemben lesz mobilom, az okos, hogy

hívj, ha a hű feleségedet ostromló nyavalyások

rút, fecsegő csapatát kell azonnal megdögönyöznöd.

Most pedig elváltoztatlak, hogy rád sose ismer

még a tulajdon anyád, sem a gyermeked úgyszin-

tén, sem a társak, a Kirké által csúnya, varacskos

disznóvá alakított bátor, egykori hősök

sem. Jöjj, nagyleleményü, sokattűrt, fényes Odüsszeusz,

megroskasztalak és elkobzom iphone-odat, s így

löklek a tenger árja közé, légy lágy öregember,

dús hajadat lecserélem, tar koponyád lesz, eszetlen,

gönceidet csupa lyuk tarkítja, s ahogy hazatérsz majd,

hűs Ithakának szélszabdalta szelíd kikötője

vár. Oda menj, hol a sörszinü tenger habja eléd fut.

Menj el a vén Eumaioszhoz, vele tölts el egy estét,

én fiadat hivom el, üzenek neki gyorsan, a Facebook

lesz segitőm, tudod, úgyis, az ifjakat ott lelem én meg.

És amidőn ama rettenetes íjversenyen is túl-

vagytok: előttetek ott remeg egyszáznyolc suta kérő;

hős Telemakhosszal őket lenyilazni igyekszel.

Menj hát, nagyhasu, ó, te sokattűrt, bátor Odüsszeusz!

Péntek lesz, mire majd hazaérsz, Ithakának régi királya.

Hívj, ha segítségedre lehetnék. Hős, Zeusz áldjon!”

Szólt; s lám, megszívlelte nagyon a bagolyszemü Phallosz

bölcs szavait ragyogó fenekű, leleményes Odüsszeusz,

és nekiindult barna hajóval a sörszinü tenger

habjainak. Hazatért valahára, s az isteni kondás-

hoz sietett, hogy várja be ott majdan Telemakhoszt,

és később lenyilazzák hűszivü Pénelopénak

aljas, erős, buta kérőit, hevesen, valamennyit...